Quo vadis, gyülekezési jog?

2017. január 09. 19:26 - Gord.ius

Az utóbbi évek jogalkalmazását figyelembe véve a gyülekezési jogról szóló  törvény bíróságok zavartalan működésére vonatkozó, gyülekezés előzetes megtiltását lehetővé tevő passzusa (8. § 1. bekezdés) egyfajta „jolly joker” lett a hatóságok számára a demonstrációk megtiltása során. A cikkben ezért azt vizsgáljuk, hogy a nyomásgyakorlás elkerülése érdekében arányos korlátozása-e a gyülekezési szabadságnak, ha automatikusan megtiltják a bíróságok elé szervezett rendezvényeket.

 cikk_1_kep.jpg

A 30/2015 (X.15.) Alkotmánybírósági határozat (a továbbiakban: ABH) joggal tekinthető mérföldkőnek az említett kérdéskör tekintetében, mivel számos gyakorlati visszásságra mutatott rá. A tényállás a következő: állampolgárok a Markó utcába, a devizahitelekkel kapcsolatos jogegységi döntés tárgyalásának idejére szerveztek demonstrációt. Ennek kapcsán a Kúria elnökhelyettese a nyomásgyakorlás káros hatására és a bírák biztonságérzetére hivatkozva a megtiltás mellett nyilatkozott. A rendőrség pedig az állásfoglalásra alapozva megtiltotta a rendezvény megtartását, melyet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság helyben is hagyott. Az ABH elsősorban a rendőrség és a demonstráció bejelentője közötti egyeztetés elmaradásában és az automatikus megtiltásban jelölte meg az Alaptörvény megsértését, azonban úgy gondolom, érdemes megvizsgálni a Kúria elnökhelyettesének nyomásgyakorlásra vonatkozó érvét is.

A nyomásgyakorlás kapcsán elmondható, hogy

a gyülekezési jog pont a nyomásgyakorló jellege miatt nem aposztrofálható csupán közös véleménynyilvánításként, mert a térbeli, fizikai, időbeli közvetlenség hatására a tömeg már önmagában, a puszta jelenlétével egyfajta nyomást gyakorol, amely a gyülekezési jog kezdeteitől jellemző célként említhető. [1]

Az egykori alapvető jogok biztosa, Szabó Máté pedig Takács Albertet idézi, amikor a befolyásolás és a nyomásgyakorlás legitim eszközeként ír a demonstrációk során kinyilvánított véleményekről. [2]

Ennek ellenére a nyomásgyakorlás rendszerint a békés jelleget kizáró okként jelenik meg a tiltó határozatokban. Az ABH az EBESZ gyülekezési joggal kapcsolatos irányelveit citálja, amikor kijelenti, hogy a békés jelleg nem feltétlen veszik el attól, hogy másokat zavar a gyülekezés során kifejezett vélemény, mivel a kommunikációs funkció velejárója, hogy néha kellemetlenségeket okoz a figyelemfelhívás érdekében. [3]

Takács Albert 2006-os ombudsmani jelentése is hasonló megállapításra jut. [4] Hajas Barnabás szerint a békés jelleg sértő, erőszakos kifejezések skandálása, illetve ilyen transzparensek használata esetén sem szűnik meg, ha a markáns véleménynyilvánítás nem torkollik tényleges erőszakba. [5]

Fontos, hogy a téma kapcsán megismerjük Fleck Zoltán gondolatait is, aki szerint joggal várható el, hogy a döntéshozó legyen tisztában a döntései lehetséges társadalmi következményeivel, ezt viszont az igazságszolgáltatás belső ellenőrzési rendszere nem képes biztosítani. Mindemellett a nyilvánosság és az ítéletek szabad kritikája pont az oligarchizálódás elkerüléséhez szükséges, nem pedig a bírói függetlenség megsértése. [6]

Pont a nyilvánosság az, ami elengedhetetlen annak ellenőrzéséhez, hogy az eljáró fórum valóban függetlenül és kizárólag a törvényeknek alárendelve végzi tevékenységét.

Az Alkotmánybíróság egyébként nem volt egységes a határozatban megállapított elvi tételek tekintetében. Varga Zs. András párhuzamos indokolása szerint a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülése érdekében egy jogállamban nem fogadható el semmilyen nyomásgyakorlás a bíróságok irányába. [7]

 cikk_2_kep.jpg

Noha kétségtelen, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog és a befolyásmentes ítélkezés egyaránt alapvető követelmények egy demokratikus államberendezkedésben, azonban a nyugodt tárgyalásvezetés mellett a minél szélesebb körű nyilvánosság is az eljárás tisztességes lefolyását biztosítja. Az Emberi Jogok Európai Bírósága is erre az álláspontra helyezkedett, amikor megállapította, hogy a nyilvánosság a peres feleket védi a nyilvánosság ellenőrzése nélküli, titokban megvalósuló igazságszolgáltatástól. [8]

Nem elhanyagolható szempont a társadalom igazságszolgáltatásba vetett bizalma sem, ezáltal a nyilvánosság az igazságszolgáltatás társadalom általi ellenőrzését is szolgálja. [9]

A bíróságok elé szervezett tiltakozások automatikus megtiltásával a jogalkalmazó csak erősíti az igazságszolgáltatás irányában amúgy is bizalmatlan magyar társadalom ellenérzéseit.

Úgy tűnhet, elkanyarodtunk a gyülekezési jogtól, azonban szó sincs erről. A magam részéről nyilvánosság alatt nem csak a szűk értelemben vett tárgyalótermi nyilvánosságot értem, hanem az egész igazságszolgáltatás társadalmi transzparenciáját, amelybe véleményem szerint bele tartoznak a bíróságok elé szerveződő, az ítélkezéssel kapcsolatos véleménynyilvánító demonstrációk is.

Amennyiben egy bíróság elé meghirdetett demonstráció mégis markánsabb irányt vesz és pl. egy többszáz fős tömeg különböző rigmusok hangos skandálásával ténylegesen ellehetetleníti a normális munkavégzést, úgy a rendezvény feloszlatására még mindig sor kerülhetne. Az ABH is rámutat, hogy a tiltásnak csak a legvégső eszközként szabadna szolgálnia a gyülekezési jog korlátozása során. [10]

Hogyan orvosolható a helyzet?

A helyzet orvoslására a jogalkotónak talán szerencsésebb lenne megfontolnia a tanulmány megszületésekor a nyilvánosság számára még ismeretlen, új gyülekezési törvény koncepciójának elkészítése során, hogy a bíróságok és népképviseleti szervek munkájának zavarása ne tilalmi, hanem oszlatási okként jelenjen meg a szabályozásban. Az érintett tilalmi ok oszlatási okká változtatásával biztosítva lenne, hogy oszlatásra csak akkor kerüljön sor, ha ténylegesen ellehetetlenül a bíróságok számára a normális munkavégzés, mivel a demonstráció közterületi jellegéből fakadó nyilvánossága a hatóságokat is egyfajta kontroll alatt tartaná a szabályok betartása és betartatása során. Ha pedig a gyülekezés fegyveresen vagy felfegyverkezve történne, bűncselekményt vagy annak elkövetésére való felhívást valósítana meg, esetleg mások jogainak és szabadságának sérelmével járna, az oszlatásra a jelenleg hatályos szabályok alapján is lehetőség lenne. [11]

Ancsin János

Ha tetszett a cikk, kövess minket Facebookon is!

Hivatkozások:

[1] HAJAS Barnabás: Gyülekezési jog in: SCHANDA Balázs – BALOGH Zsolt (szerk.): Alkotmányjog – Alapjogok, Második átdolgozott kiadás Pázmány Press, Budapest, 2015, 220.

[2] SZABÓ Máté: Az ombudsmanok és a gyülekezés joga in: SÁNDOR Péter – VASS László (szerk.): Magyarország politikai évkönyve 2007-ről – I. Kötet: Kormányzat, Közélet Demokrácia Kutatások Magyar Központja Közhasznú Alapítvány, Budapest, 2008, 507.

[3] 30/2015 (X.15.) AB Határozat, Indokolás, IV. rész, 1. pont.

[4] OBH 4435/2006.

[5] HAJAS Barnabás: A gyülekezési jog egyes aktuális elméleti és gyakorlati kérdései – Doktori értekezés, Pécs, 2012, 120. http://ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/hajas-barnabas/hajas-barnabas-muhelyvita-ertekezes.pdf (2016.12.29.).

[6] FLECK Zoltán: Jogállam és igazságszolgáltatás a változó világban – Jogszociológiai vizsgálódások Gondolat Kiadó, Budapest, 2008, 108-109.

[7] 30/2015 (X.15.) AB Határozat, VARGA ZS. András párhuzamos indokolása.

[8] DIENNET v. FRANCE - 18160/91 [1995] 33. pont.

[9] 58/1995 (IX.15.) AB határozat, Indokolás, II. rész, 5. pont.

[10] 30/2015 (X.15.) AB határozat, Indokolás, IV. rész, 7.2. pont.

[11] Gytv. 2.§ (3), 12.§ (2).

 

Képek: innen és innen.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gordius.blog.hu/api/trackback/id/tr4912109183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása