Férfiak közötti agresszió és szexualitás a börtönben

2017. február 10. 06:32 - Gord.ius

Erőszak és szexualitás a börtön falain belül I. rész

Egy tabu téma, melyről hazánkban csak a médiából kaphatunk információkat, és a tudományos világ is kevésbé foglalkozik vele. Az erőszak és a szexualitás jelen van a börtönökben, de ennek okai nagyon összetettek, célok és motívumok rendkívül szövevényes hálóját szükséges megérteni ahhoz, hogy ezt a jelenséget lehetőség szerint orvosolni tudjuk. Cikksorozatunk I. részében átfogó képet adunk a férfiak közötti agresszió lehetséges okairól, annak szexualitáshoz való kapcsolatáról.

nn1.jpg

„Egy demokratikus rendszer megköveteli, hogy a szabadságvesztés végrehajtása humánus, oktató-nevelő, a társadalomba visszavezető jellegű legyen. Ezzel szemben gyanús halálesetek utalnak arra, hogy Magyarország börtöneiben elterjedt az erőszak a fogvatartottak között.” [1]  Fontos leszögezni azonban, hogy a fogvatartottak közötti szexuális kapcsolatok megengedettek a börtön falain belül, ezért is fordulhat elő, hogy kevés ilyen esetről szerezhetünk tudomást. A konszenzuson alapuló cselekményeket a büntetés-végrehajtási intézetek házirendje tiltja, az erőszakon vagy kényszerítésen alapulókat a magyar Büntető Törvénykönyv rendeli büntetni.[2]

 

  • pszichológiai agresszió fogalma alatt érteni kell „minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy – nyílt vagy szimbolikus formában – valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon.” [3]
  • Másrészről szexuális cselekmény alatt a Büntető Törvénykönyvben definiált meghatározás értendő, miként „szexuális cselekmény: a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul.” [4]

A börtönbeli agresszióról

A fogvatartotti konfliktusok közül a leggyakrabbak fizikai és lelki bántalmazással járnak. Ennek oka többek között a közös élettér, mivel a frusztrációjuk levezetésének színterén is együtt foglalnak helyet. Ezen túlmenően az agresszivitást növeli a zsúfolt környezet, ugyanis Magyarországon a börtönökben 2016-ban 130%-os a telítettség, így gyakrabban előfordulnak a börtönön belüli, egymás sérelmére elkövetett agresszív cselekmények.[5]

Amikor egy új fogvatartott lép be a közösségbe, a társai minden mozdulatát figyelik, és ezek alapján dől el, hogyan viszonyulnak majd hozzá. Általában tettlegesség útján döntik el, hogy a személy milyen helyet foglal majd el a zárkában, de előfordul, hogy tettlegesség nélkül is el tudják dönteni a zárkában betöltött pozíciót. A zárkába lépéskor meginduló folyamatok egyértelmű motívuma az erőszak és a dominancia. [6] A tapasztaltabb fogvatartottak azt tanácsolják az újonnan érkezőknek, hogy akkor is álljanak ki verekedni, ha látható, hogy veszíteni fognak. Ennek magyarázata, hogy

aki nem áll ki, az fél, és a félelem nem férfias, így a fogvatartott megbecsülése csökken.[7]

Ki az a „köcsög”?

Boros-Csetneky szerzőpáros kifejtette, hogy „egy totálisan zárt intézetben az egyének meg vannak fosztva a heteroszexuális kapcsolatoktól.”[8] Ezt a megfosztottságot azzal próbálják kompenzálni a fogvatartottak, hogy homoszexuális kapcsolatra lépnek társaikkal, amelyhez gyakran agresszivitás is társul, amelynek célja a másik személy (a „köcsög”) megalázása, és az ő börtönhierarchiában elfoglalt helyének kijelölése. [9]

A „köcsög” szó a börtönszlengben használatos és több értelmezése van, így jelenti egyrészt a „homoszexuális kapcsolatban a női szerepű férfit” [10], másrészt azt, aki szexuális szolgáltatásokat nyújt, illetve akit szexuálisan kihasználnak. [11] A „köcsög” szó egyértelműen arra utal, hogy a fogvatartott erőszakos homoszexuális cselekmények áldozata. [12] A férfiakban megkérdőjeleződik saját férfiasságuk, amikor homoszexuális kapcsolatokba belekényszerítették, belecsábították vagy megfizettek érte. Ezek a benti környezetben kitudódhatnak és mind a felügyelet, mind a fogvatartott társak megjegyzéseket tesznek, amelynek következményeként az egyén énképe lerombolódhat.[13]

nn2.jpg

 

Fliegauf szerint

a szexuális jellegű cselekmények megszégyenítik az elkövetőt és az áldozatát is.[14]

Véleményem azonban, hogy az elkövetőt nem szégyeníti meg, hiszen ő a hierarchia magas fokán helyezkedik el, és éppen ez a helyzet adja meg számára a lehetőséget, hogy ilyen cselekményeket elkövessen. Az, hogy a hierarchiában magasabb szinten álló személy elkövet egy erőszakos cselekményt, nem vezethet a tekintélye csökkenéséhez, hiszen az elért pozíciót is általában erőszak útján vívta ki magának. Az viszont kétségtelen, hogy az áldozatot megszégyeníti, akinek ennek következtében a börtönbeli megítélése kedvezőtlenül alakulhat. Fliegauf azt is mondja, hogy „a börtönbeli kínzások és erőszakos homoszexuális aktusok nagy része a tekintélynek való engedelmeskedés következménye.” [15] Ezt kiegészíteném azzal, hogy nem csak a tekintélynek való engedelmeskedés, hanem a fizikai bántalmazások következménye is.

Ezek az erőszakos cselekmények éjszaka, zárt zárkaajtók mögött történnek leginkább, hiszen így a fogvatartottak zavartalanul bántalmazhatják társaikat, nincsenek szigorú napirendi pontok, és a felügyelet sem annyira aktív. [16] „A vécék és zuhanyzók a fogvatartottak közötti erőszak és szexuális abúzus immanens színterei.” [17] A „Bebukottak” [18] című filmben is visszatükröződik ez, hiszen ott is a mellékhelyiségben történik a szexuális cselekmény.

Akkor ki a homoszexuális az erőszakban?

Amikor egy fogvatartott valakit megerőszakol, vagy arra kényszerít, hogy őt más módon elégítse ki, akkor az erőszakolót nem tartják homoszexuálisnak, hanem csak azt, akit „megcsináltak” vagy aki a „mikrofont tartja”. A férfiak az alkalmi homoszexuális kapcsolatokat igyekeznek tagadni. [19] Véleményem szerint egy erőszakos cselekmény esetén éppen az ítéltetik meg „homoszexuálisként”, aki erőszakkal vagy kényszerítéssel veszi rá a társát, hogy őt szexuálisan elégítse ki. Ebben a szituációban ugyanis a sértettnek szinte nincs választása, vagy megteszi önszántából, amit követelnek tőle – természetesen fenyegetés hatására – vagy bántalmazással kényszerítik. Álláspontom szerint a szubkultúra nem engedné meg azt, hogy a hierarchiában magasan álló személyt egy ilyen cselekmény miatt „buziként” címkézzenek. Ezeket a cselekményeket egyébként a fogvatartottak az óriási szexuális vágyukra alapozzák, [20] tehát felmentik magukat ezzel az indokkal a „homoszexualitás” vádja alól.

Helyzetbeli csökkenéssel fizetsz, ha elviseled az erőszakot, de akkor is, ha jelented

Aki feladja társait az erőszakos szexuális cselekmények miatt, „vamzerré”(besúgóvá) [21] válik, hiszen a felügyelethez kell fordulnia segítségért. Ezzel viszont saját identitásából is veszít. [22] Ennek ellenére vannak, akik a felügyelethez fordulnak. „A jelentések sokszor nyomás, kényszer alatt született cselekményeket dokumentálnak, erre utalnak többek között a megtett, majd visszavont feljelentések és vallomások.”[23]

Erőszakkal feleséget

Az erőszakos cselekményekhez kapcsolódik a protective pairing jelenség, amit az amerikai szakirodalomban úgy írnak le, hogy

egy fogvatartott erőszakkal veszi rá a másikat az úgynevezett „börtönfeleséget”, hogy védelemért cserébe ténylegesen töltse be a feleség szerepét, azaz nyújtson szexuális szolgáltatásokat és e mellett lássa el a „háztartás körüli” munkákat.

Ebben az esetben kényszerítik a fogvatartottat arra, hogy női ruhákba járjon, nőként viselkedjen, ezáltal a többi fogvatartott is nőként determinálja őket, és később ezek a „börtönfeleségek” – sorsukba beletörődve – már erőszak alkalmazása nélkül is ellátják ezt a szerepet. Fiáth vizsgálata során egy esetben találkozott ehhez hasonló jelenséggel, ahol egy férfit kényszerítettek szexuális cselekményre, majd később – azért, hogy ne kényszerítsék – önként ment bele a szexuális szolgáltatások nyújtásába. A hierarchiában pedig magasabb szinten áll – az alacsonyak között – az a „buzi”, aki önként vállalja a szexuális cselekményeket, mint az, akit kényszerítenek.[24]

Magyarországon nincs statisztikailag számszerűsítve, hogy évente hány feljelentés indul a büntetés-végrehajtási intézetekből erőszakos szexuális cselekmények miatt, de lehetőség lenne arra, hogy számszerűsítsék az ilyen eseteket, ugyanis ezek rendkívüli eseménynek számítanak, amelyről minden intézet értesíti az Országos Parancsnokságot. A személyi állomány egyik tagjának megítélése szerint a fogvatartottak közötti agresszió mértéke változó, azok gyakorisága heti három és havi egy alkalom között lehet. A fogvatartottak többsége a bántalmazásokat nem jelzi, vagyis a tényleges bántalmazások száma feltehetőleg lényegesen meghaladja a bizonyított és lezárult ügyeket.” [25]

Cikksorozatunk következő részében a férfiak közötti szexuális kapcsolatok kerülnek részletesebb bemutatásra, ahol választ kaphattok arra, hogy konkrétan kik között kerül sor erőszakon alapuló szexuális kapcsolatokra, hogy jelen vannak-e prostitúciós körök a börtönben, valamint hogy helyezik el a transznemű fogvatartottakat.

Nagy Nikolett

Ha tetszett a cikk, kövess minket Facebookon is! 

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-ÚNKP-16-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.

 

Képek: [1] [2]

Hivatkozások

[1]Pajcsicsné Csóré Erika: Országgyűlési Biztosi Tájékoztató a magyarországi büntetés-végrehajtásban tapasztaltakról, 2009 3.p

[2]2012. évi C. törvény XIX. fejezete

[3]Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió. Tankönyvkiadó, Budapest 1978. 90.p.

[4]2012. évi C törvény 459.§ (1) bekezdés 27. pont

[5]Homonyikné Bertha Laura: Az agresszivitás és az agresszió csökkentése. Rehabilitációs programok az antiszociális bűnelkövető fiatalok körében, Börtönügyi Szemle 2007/ 1. 37.p.

[6]Fliegauf Gergely – Ránki Sára: Fogva tartott gondolatok. L’Harmattan Kiadó, Budapest 2007. 24.p.

[7] Fiáth Titanilla: Börtönkönyv. Kulturális antropológia a rácsok mögött. Háttér Kiadó, Budapest 2012. 95.p.

[8] Boros János - Csetneky László: Börtönpszichológia. Rejtjel Kiadó, Budapest 2000.53.p.

[9]Uo. 143.p.

[10]Szabó Edina:A magyar börtönszleng szótára. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen 2008. 138.p.

[11]Fliegauf –Ránki 2007 58.p.

[12]Uo. 24.p.

[13]Boros-Csetneky 2000 124-125.p.

[14]Fliegauf Gergely: Fiatalkorú fogvatartottak a börtönben: Kognitív és kriminálpszichológiai megfontolások Belügyi Szemle 2014/2. 49.p.

[15]Fliegauf –Ránki 2007 17.p.

[16]Uo. 119.p.

[17]Uo. 80.p.

[18]1985, rendezte: Mész András

[19]Fiáth 2012 112.p.

[20]Uo. 118. p.

[21]Szabó Edina 2008 234.p.

[22]Fliegauf-Ránki 2007 58.p.

[23] Solt Ágnes: Agresszió a fogvatartottak körében: okok és következmények. Problémás fogvatartottakkal készült mélyinterjúk tartalomelemzése. Börtönügyi Szemle 2010/1 24.p.

[24]Fiáth 2012 116.p.

[25]Alapvető Jogok Biztosának jelentése az AJB-3865/2016. számú ügyben 14-15.p. 

 

 

1 komment
Címkék: Nagy Nikolett

A bejegyzés trackback címe:

http://gordius.blog.hu/api/trackback/id/tr3312244186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Guillaume de Saint Preux 2017.06.28. 17:58:03

Sok újat a cikk nem mondott...