Facebook vs. Orwell, avagy hogyan győzte le Zuckerberg a Nagy Testvért

2017. január 02. 00:14 - lkcs

Mindenki hallott már Orwell 1984 című művéről, melyben a Nagy Testvér figyelő szeme mindenhol jelen van és az állampolgárok legapróbb cselekedeteiről is tud. Sokan bele sem gondolnak abba, hogy a regényben leírtak technológiailag nemcsak megvalósíthatóak, hanem valójában már túl is szárnyaltuk Orwell elképzeléseit. Napjainkban a közösségi oldalak felhasználói soha nem látott mennyiségben és minőségben osztják meg személyes adataikat, teljes bepillantást engedve a magánéletükbe. De milyen adatvédelmi jogi problémák merülhetnek fel a közösségi oldalak használata során?

Nagy Testvér vs. Zuckerberg

A Facebook – amely jelenleg a legnépszerűbb közösségi oldal – 2004-ben kezdte meg működését, és napjainkban már 1,79 milliárd felhasználóval rendelkezik. A közösségi oldalak hatalmas népszerűségnek örvendenek – főképp a fiatalabb generációk körében –, mely jelenség oda vezetett, hogy világszerte rengeteg felhasználó személyes adatai váltak gyakorlatilag nyilvánosan elérhetővé. Megváltozni látszik, hogy társadalmilag mi tekinthető az egyén magánszférájának, hiszen ezeken az oldalakon a személyes adatok globális és nyilvános megosztásának lehetünk szemtanúi, soha nem látott mennyiségben és minőségben, különös tekintettel a fényképek és videók megosztására. [1]

De miért is súlyosabb mindez, mint az orwelli elnyomó állam által folytatott megfigyelések?

Míg az orwelli disztópiában a Nagy Testvér általi megfigyelést maga az állam végezte, mindezt az egyén akarata ellenére, addig a Facebook esetében a felhasználók saját maguk döntenek úgy, hogy a rájuk (vagy akár harmadik személyekre) vonatkozó információt nyilvánosságra hozzák.

A Nagy Testvér az egyéni törekvések teljes elfojtására törekedett azáltal, hogy a mindennapi élet valamennyi tevékenységét szabályozta. Ezzel szemben a közösségi oldalak arra biztatják a felhasználót, hogy kibontakoztassa személyiségét, és hogy ennek során minél több és részletesebb információt osszon meg magáról. [2] Míg Orwell világában a polgárok tisztában voltak a megfigyelés tényével, a közösségi oldalak használata során a felhasználónak sok esetben fogalma sincs róla, hogy az adatait ki és hogyan fogja kezelni: például hogyan használják fel azokat hirdetések megjelenítéséhez, vagy épp alkalmazások fejlesztéséhez. Végezetül, míg a Nagy Testvér tevékenysége csupán egy országra terjedt ki, addig a közösségi oldalak az egész világot meghódították.

Jól látható tehát, hogy a Facebook felhasználók millióiról tud mindent: hova jártak iskolába, kik a családtagjaik, kiket ismernek, mi az e-mail címük, mi érdekli őket, milyen filmeket szeretnek nézni, milyen híreket olvasnak el, milyen vallásúak, mi a családi állapotuk, éppen hol tartózkodnak, hogy néznek ki stb. Ugyanakkor a felhasználók maguk döntöttek a közösségi oldalak használata mellett, így felmerül a kérdés, hogy mégis milyen adatvédelmi problémákról beszélhetünk.

Adatvédelmi jog és a közösségi oldalak

A személyes adatok védelméhez való jog egy nemzetközileg is elismert alapvető emberi jog, amelynek célja, hogy szabályozza az adatkezeléseket és biztosítsa az egyén magánszférához és személyes adatok védelméhez való jogának tiszteletben tartását. Habár az adatvédelemhez való jog nem új keletű – már az 1970-es években megjelent –, napjainkban az információs társadalom és a rohamos technológiai fejlődés számos adatvédelmi kihívást okoznak, [3] amely jelenség alól a közösségi oldalak sem képeznek kivételt. A közösségi oldalakon folytatott tevékenység megfigyelésében számos szereplő lehet érdekelt, magától a Facebook-tól kezdve a munkáltatón és a hirdetőkön át egészen a rendvédelmi szervekig. De mik a leggyakrabban felmerülő adatvédelmi kérdések és problémák?

A közösségi oldalak használata során biztosítandó adatvédelmi jogosultságok egy igen ambivalens kérdést vetnek fel, mégpedig: hivatkozhat-e a felhasználó a személyes adatok védelméhez való jogára, miközben saját maga döntött úgy, hogy szabad akaratából megosztja a rá vonatkozó információt?

Egyre gyakoribb példa a Facebook elbocsátások esete, amikor a munkáltató egy a közösségi médiában megjelent bejegyzésre alapítja a munkavállaló elbocsátását. Erre a kérdésre nem lehet egységes, minden esetben helytálló választ adni, ugyanis az függ az eset körülményeitől: használta-e az adatvédelmi beállításokat (kikkel osztotta meg az adott tartalmat), a másik félnek milyen jogos érdeke, jogosultsága fűződött a személyes adatok kezeléséhez.

Ugyanakkor nemcsak a felhasználó által közzétett tartalom okozhat problémát, hanem harmadik személyeknek a tevékenysége is, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a felhasználó ismerősei, barátai rá vonatkozó adatokat is közzétesznek, a felhasználó hozzájárulása vagy akár a tudta nélkül. Ebben az esetben az egyénnek nincsen (vagy nagyon kevés) ráhatása van a személyes adatai közzétételére, így kikerül a személyes adatai feletti kontroll a kezéből.

Az adatkezeléseknek minden esetben meg kell felelnie bizonyos elveknek. A nemzetközi szabályozásoknak megfelelően, a magyar adatvédelmi törvény [4. § (4)] is elismeri az úgynevezett adatminőség elvét, miszerint csak olyan személyes adat kezelhető, amely pontos, teljes és naprakész. A közösségi oldalakról gyűjtött adatok vonatkozásában ez az elv nem érvényesül, hiszen sok esetben olyan évekkel ezelőtti képek, videók is fent vannak az interneten, amelyek már nem relevánsak, nem naprakészek. A pontosság és teljesség elvei is sérülhetnek, hiszen ezeket az adatokat gyakran kontextusokból kiemelve értelmezik, ezáltal félrevezető képet nyújthatnak az egyénről, [4] így sérülhet az adatminőség elve. Habár az EU adatvédelmi rendeletének 17. cikke már rendelkezik a felejtés jogáról, ugyanakkor technológiailag nem lehetséges egy tartalmat végleg törölni az internetről. Gyakorlatilag valamennyien el tudunk képzelni egy olyan fiatalkori meggondolatlanságot, amelyet nem szívesen tárnánk a nyilvánosság elé évek múltával. [5] A közösségi oldalakon közzétett tartalmak pedig gyakorlatilag eltávolíthatatlanok az internetről.

Mit tehetünk a magánszféránk védelme érdekében?

Az adatvédelmi problémák megoldásának oroszlánrésze a jogászokra és az informatikusokra vár, hiszen nekik kell választ adniuk arra a kérdésre, hogy miképpen alkalmazandóak az általános adatvédelmi szabályok a közösségi oldalak esetében, illetve nekik kell az új megoldási javaslatokat kidolgozniuk. Ugyanakkor jogosan merül fel a kérdés: mit tehet a felhasználó a saját személyes adatai védelme érdekében?

Nagyon fontos, hogy a felhasználók is tisztában legyenek azzal, hogy a közösségi oldalak használata számos adatvédelmi kockázattal járhat, és – mintegy megelőzésképp – ők maguk is megtehetik a szükséges lépéseket a magánszférájuk védelme érdekében.

Ennek keretében kiemelt jelentőségű az adatvédelmi beállítások használata, hiszen ezáltal megakadályozható, hogy teljesen idegenek is pár kattintással hozzáférjenek az érintett minden nyilvános személyes adatához. Sok felhasználónak több száz „barátja” van ezeken a portálokon, így érdemes az egyes ismertségi körök (pl.: barátok, kollegák, távolabbi ismerősök, rokonok, stb.) számára differenciált adatvédelmi beállításokat alkalmazni.

A tudatos felhasználói magatartás kiemelt fontosságú, amelynek része, hogy átgondolja az érintett, hogy valóban szükséges-e megosztani az adott tartalmat, illetve, hogy pontosan kikkel szeretné azt megosztani. Lehet, hogy a szombat esti buli mámorában készült képeket a barátok nagyon viccesnek találják, ugyanakkor a közösségi oldalak nyitott természetéről nem szabad elfeledkezni, hiszen ezek a privátnak hitt pillanatok könnyen juthatnak harmadik személyek, például munkáltatók, oktatók, kollegák tudomására. Az online hírnevünk rendszeres ellenőrzése is segíthet: fontos, hogy mi magunk is tisztában legyünk azzal, hogy milyen információ lelhető fel rólunk ezeken a portálokon és adott esetben – ha például más felhasználók tettek közzé rólunk valamit – intézkedjünk a kérdéses bejegyzés eltávolításáról. Ezen felhasználói magatartások alkalmazásával úgy vélem, hogy jelentős lépést tehetünk a magánszféránk hatékony védelme felé, megelőzve számos adatvédelmi probléma létrejöttét.

Lukács Adrienn

 

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebookon is!

 

A cikk alapjául az azonos címet viselő, 2016. április 29-én az SZTE-ÁJTK Adatvédelmi Kutatócsoport Tehetségnapján elhangzott előadás szolgált.

 

Képek: [1] [2] [3]

Hivatkozások:

[1] International Working Group on Data Protection in Telecommunications: Report and Guidance on Privacy in Social Network Services –“Rome Memorandum” 3-4 March 2008. (675.36.5.) p. 1.

[2] Grimmelmann, James: Saving Facebook. Iowa Law Review Vol. 94. Iss. 4. (2009) p. 1156.

[3] Ezekről az új kihívásokról lásd: Tene, Omar: Privacy: The new generations. International Data Privacy Law Vol. 1. No. 1 (2011). pp. 15-27.

[4] Tenenbaum, Jason M.: Posting Yourself Out of a Posting: Using Social Networks to Screen Job Applicants in America and Germany. (March 12, 2012). p. 13.

[5] Bolton, Robert Lee: The Right to Be Forgotten: Forced Amnesia in a Technological Age, The John Marshall Journal of Information Technology & Privacy Law Vol 31. Iss. 2 (2014) p. 133., p. 140.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gordius.blog.hu/api/trackback/id/tr412088957

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása