A Ház fizet

2017. április 20. 21:00 - Gord.ius

Kiskorú kontra nagykorú - avagy az életkor jelentősége a gyermektartásnál

Sokszor felmerül az emberben, ha különélő szülő, hogy gyermekeit milyen módon köteles tartani. Általában a gyermekkel együtt élő szülőnek van egy igénye, vagy egy javaslata, elképzelése, amivel egyet lehet érteni, illetve azt lehet vitatni. A gyermekünk iránti szeretet ugyanakkor gyakran gúzsba köti a különélő szülő ezzel kapcsolatos gondolatait, mert valóban szeretne a gyermekének mindent megadni, azonban ezt nem mindig teheti meg. Ezért nem árt ismerni az ezzel kapcsolatos jogszabályokat, hogy a végén a tartási kérdésekben már legalább ez ne legyen probléma. 

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által 1948. december 10. napján megtartott közgyűlésén elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az állam alapvető feladataként határozza meg a család védelmét és kimondja, hogy „a család a társadalom természetes és alapvető egysége és joga van a társadalom, valamint az állam védelmére”.[1] A család és a házasság védelmét több hazai jogszabály is deklarálja. Magyarország Alaptörvénye úgy fogalmaz, hogy „Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját”.[2] A család, a családi kapcsolatok alapjaként az Alaptörvény a házasságot, de elsősorban a szülő-gyermek kapcsolatot határozza meg, ezzel is kiemelve a szülő és a gyermek közötti szoros kötődést és a szülő felelősségét a gyermek tartása tekintetében.. A családok védelméről  szóló 2011. évi CCXI. törvény (továbbiakban: Csvt.) preambuluma is az állam feladataként írja elő a család védelmét és kiemeli, hogy „a család Magyarország legfontosabb nemzeti erőforrása” [3] és mint a társadalom alapegységét, az államnak tiszteletben kell tartania. A Csvt. továbbá kimondja, hogy a szülő köteles a gyermekét felelősen nevelni valamint gyermeke testi, szellemi, lelki és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételeket biztosítani.[4] Előírja továbbá, hogy „szülő külön törvényben meghatározott módon és kivételekkel - kiskorú gyermek esetén a saját szükséges tartásának korlátozásával is - köteles a gyermek tartására”.[5] A Csvt. a tartással kapcsolatban nem tesz különbséget a szülők között aszerint, hogy ki gyakorolja a szülői felügyeleti jogot a gyermek felett. Tehát amennyiben a szülők már nem együtt nevelik a gyermeket és különváltan élnek, a gyermekkel szembeni fent említett kötelezettségeik akkor is mindkettőjüknek fennmaradnak. A gyermektől különélő szülő a tartást pénzben, míg a gyermek felett a szülői felügyeletet gyakorló szülő természetben nyújtja.

Bármennyire is igyekeznek védeni a hazai jogszabályok, valamint a nemzetközi egyezmények - Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata; Gazdasági Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya - a házasságot és a családot, Magyarországon a házasságok nagyobb hányada válással végződik.

Ha a házasságok és a válások arányát nézzük, akkor a Központi Statisztikai Hivatal adataiból kitűnik, hogy míg a válások száma nagyjából az évek során állandónak mondható -  évente 20-25 ezer darab - addig a házasságok száma csökkenést mutat. Míg 1990. évben 66.405 darab házasságra 24.888 darab válás jutott, addig a 2010. évben 35.520 darab házasságra 23.873 darab válás.

Korábban a gyermekvállalás és a házasság szorosan összekapcsolódtak, azonban ez a mai időkben már nem mondható el. Számtalan pár él együtt élettársi kapcsolatban és vállal gyermeket a házasság gondolata nélkül. Továbbá egyre több olyan példa is van, hogy a szülők sem a gyermekvállalás előtt, sem után nem élnek együtt.

Korábban a nukleáris család (mely a szülőkből és a gyermekekből áll) is a házasságra épült, azonban ez a gazdasági fejlődés és az új tendenciák következtében megváltozott és „csupán” a vérségi kötelék az alapja. A család felbomlása, a szülők különválása esetén a legnehezebb és egyben a legtöbb vitát kiváltó, érzelmet a felszínre hozó kérdés a szülői felügyelet rendezése, a gyermekhelyezés és ehhez szorosan kötődve a gyermektartás rendezése. Meghatározni, melyik szülő gyakorolja ezentúl a szülői felügyeletet a gyermek felett, melyik szülőt terheli majd a tartásdíj fizetése és milyen mértékben.

 

A tartás fogalma és a tartásra való rászorultság

Tartásról abban az esetben beszélünk, amikor „a saját létfenntartására az önmaga erejéből nem képes személy a szükséges igényeinek biztosítására más személy (szerv) rendszeres szolgáltatásait veszi igénybe”.[6] A tartás igen széleskörű fogalom, magában foglalja a létfenntartást biztosító szolgáltatásokat, mint például az élelmezés és ruházkodás. Kiterjed továbbá a gondozásra és gyógyíttatásra, valamint a taníttatásra is. Tehát a tartás kiterjed a tartásra jogosult, jelen esetben a gyermek „körülményeihez, anyagi helyzetéhez, egészségi állapotához és egyéb indokolt szükségleteihez igazodó szolgáltatások biztosítására”.[7]

Azt, hogy ki szorul tartásra a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) határozza meg és általános jelleggel kimondja, hogy „Rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, és akinek tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa vagy volt élettársa nincs”.[8] Azt, hogy valaki rászorult és nincs tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa, vagy volt élettársa, objektív módon kell megítélni és ennek bizonyítása az erre hivatkozót, a tartásra jogosultat terheli. Az önhiba hiánya viszont egyfajta szubjektív elem, melynek fennállta is szükséges a tartásra való rászorultság megállapításához.

A tartásra való rászorultságot úgy lehet értelmezni, hogy az adott személynek nincs megfelelő jövedelme ahhoz, hogy saját magáról gondoskodjon, a létfenntartását biztosítsa és olyan vagyonnal sem rendelkezik, amelyből képes lenne a saját maga eltartására.

 

A kiskorú és a továbbtanuló nagykorú gyermek tartására vonatkozó szabályok

A gyermektartásdíjra vonatkozó szabályokat a Ptk. XX., XXI. és XXII. fejezete tartalmazza. A Ptk. XX. fejezete tartalmazza azokat a rokontartás általános szabályait, amelyek a tartás valamennyi fajtájánál – gyermektartás, szülő tartás, házastársi tartás stb. – alkalmazandóak. Ezen szabályok egyfajta univerzális szabályok, amelyek minden egyes tartási kötelemnél irányadóak az adott tartási fajtára vonatkozó rendkívüli eltérésekkel. A XXI. és a XXII. fejezete a törvénynek a gyermektartás két fajtájának a rendelkezésit tartalmazza, nevezetesen a kiskorú gyermek és a továbbtanuló nagykorú gyermek tartására vonatkozó szabályokat.

A tartás sorrendje

A Ptk. 4:200. §-a meghatározza azon személyek körét, akik tartásra tarthatnak igényt, a tartásra jogosultak lehetnek:

   A,  A vér szerinti gyermek, a mostoha- és a nevelt gyermek egy sorban

   B,  A vér szerinti szülő és a mostohaszülő és a nevelőszülő egy sorban

Arra az esetre, ha a tartásra kötelezett több személy tartásáról lenne köteles gondoskodni, de mindegyik személyt nem képes eltartania, a Ptk. 4:202. §-a felállít egy sorrendet a tartásra jogosultak között

A sorrendben előrébb álló személy a tartásra való jogosultságban is megelőzi a mögötte álló személyt. Tehát amennyiben a tartásra kötelezett személy nem képes mindegyik tartásra jogosult személyt tartani, akkor a tartási jogosultság sorrendjében előrébb álló személy tartásáról köteles csakis gondoskodni. A Ptk. 4:202. §-a szerint a tartásra való jogosultság sorrendjében megelőzi:

 1.  A kiskorú gyermek a nagykorú gyermeket

 2.  A gyermek a házastársat, a volt házastársat és a volt élettársat

 3.   A házastárs, a volt házastárs és a volt élettárs a szülőt

 4.  A szülők a többi rokont

 5. A többi rokon közül a leszármazó a felmenőt és a leszármazás rendjében a  közelebbi rokon a távolabbit.

A legfontosabb, hogy a tartásra jogosultak sorrendjében a kiskorú gyermek mindenkit, még a nagykorú gyermeket is megelőzi. Ezen rendelkezést a Kúria több eseti döntésében is megállapította még a Ptk. hatályba lépését megelőzően. A BH1999. 412. számú döntésében egyértelműen kimondta a Kúria, hogy „a tartási kötelezettség sorrendjébe a kiskorú gyermek eltartása a nagykorú, munkaképes gyermekét, valamint az unokáét megelőzi”. Tehát amennyiben a tartásra kötelezettnek kiskorú gyermekét és továbbtanuló nagykorú gyermekét is tartani lenne köteles, de a jövedelmi-vagyoni, valamint egyéb körülményei miatt mindkét gyermek tartására nem lenne képes, akkor a kiskorú gyermek tartásáról kell gondoskodnia.

 

A rászorultság

Ahogy korábban szó volt róla, a tartásra való jogosultságot, a rászorultságot annak kell bizonyítania, aki erre hivatkozik, tehát aki a tartásra igényt tartana. Azonban a Ptk. meghatároz egy nagyon fontos kivételt a 4:214. §-ban és kimondja, hogy „a kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell”. Mi következik ebből?

Kiskorú gyermek esetén a tartásra való rászorultságot nem kell bizonyítani, hanem az a törvényi vélelem folytán fennáll. A kiskorú gyermek a koránál fogva a tartásra rászorul, így ennek bizonyítása szükségtelen.

Ez a vélelem azonban a továbbtanuló nagykorú gyermek esetén már nem áll fenn. A nagykorú gyermek tartásra való rászorultságát bizonyítani kell. Mikor tekinthető rászorult a nagykorú gyermek? A Ptk. úgy fogalmaz, hogy „a továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul”.[9] Tehát a munkaképes, nagykorú gyermek is jogosult tartásra, ha

1. Saját magát, önhibáján kívül eltartani nem tudja;

2. A nappali tagozaton folytatott, az életpályára felkészítő szükséges tanulmányokat folytat;

3. Tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa vagy volt élettársa nincs.

Egyértelmű tehát, hogy a nagykorú gyermek azért szorul rá a tartásra ebben az esetben, „mert szükséges tanulmányait végzi, azaz szakképzettség megszerzéséhez szükséges tanfolyamot, illetve egyetemi vagy főiskolai tanulmányokat folytat”.[10]

A legfontosabb kérdés, hogy mely tanulmányok minősülnek szükséges tanulmánynak?

Azt kell vizsgálni, hogy a gyermek a tanulmányaival szerez-e olyan képesítést amely által képes lesz-e a saját maga ellátására, amely az életpályánk megkezdését teszi-e lehetővé. A Ptk. úgy fogalmaz, hogy „az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése”[11] minősül szükséges tanulmánynak. Tehát ha a gyermek felsőfokú oktatásban vesz részt, akkor ilyen tanulmánynak minősül az alap - és mesterképzés is, de a szakirányú továbbképzés is annak minősülhet, ha a gyermeknek többletképesítést ad és szükséges az életpályán való elhelyezkedéséhez. A Kúria a BH2001. 229. számú eseti döntésében például kifejtette, hogy „az egészségügyi szakközépiskola elvégzését követően a főiskola védőnőképző szakán folytatott tanulmányok olyan szükséges tanulmánynak minősülnek, melyek a nagykorú gyermek tartásdíj iránti igényét megalapozzák”. De egy másik eseti döntésben már arra az esetre mutatott rá, amikor a nagykorú által folytatott tanulmányok nem nyújtanak magasabb szintű végzettséget mint a korábban már megszerzett szakképesítés és ezáltal a gyermek nem lesz jogosult a tartásra. Ezen döntésében a Kúria kifejtette, hogy „a szülő – önkéntes vállalásának hiányában – a nagykorú gyermek által korábban megszerzett szakképesítéssel azonos vagy annál alacsonyabb szintű végzettséget nyújtó tanulmányok anyagi fedezetének biztosítására nem kötelezhető”.[12]

 

A szülő tartási kötelezettsége

 A kiskorú gyermek helyzeténél és koránál fogva fokozott védelemre szorul. Ezt védelmet hivatott biztosítani többek között a már említett törvényi vélelem a tartásra való rászorultság tekintetében. A kiskorú gyermek védelmét erősíti a Ptk. azon szabálya is, hogy „a kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles”.[13] Tehát a szülőnek a saját szükséges tartásának rovására, annak korlátozásával is köteles a kiskorú gyermeke tartásáról gondoskodni. Nem hivatkozhat a tartásra kötelezett arra, hogy a kiskorú gyermek tartásával a saját tartását veszélyeztetné. Kiskorú gyermek a tartásra érdemtelen sem lehet, ezt a Ptk. 4:194. § (2) bekezdése zárja ki, mert úgy fogalmaz, hogy tartásra csakis nagykorú személy lehet érdemtelen.

A nagykorú gyermek esetén a Ptk. 4:220. § (3) bekezdése meghatározza azokat az eseteket, amikor a szülő nem köteles a gyermeke tartásáról gondoskodni:

 

1. A gyermek a tartásra érdemtelen;

2. A gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget; 

3. A szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

 A nagykorú gyermek a magatartása végett érdemtelenné válhat a tartásra. Ha a nagykorú gyermek olyan életvitelt folytat, vagy olyan súlyosan kifogásolható magtartást tanúsít, amely miatt a tartásra kötelezettől nem várható el a gyermek tartása, akkor a gyermek érdemtelenségének a megállapítása lehetséges. Továbbá érdemtelen akkor is, ha kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot a tartásra kötelezettel. A Kúria a BH2007. 411. számú döntésben kimondta, hogy „a nagykorú gyermek tartásra való érdemtelensége a különélő szülővel való kapcsolattartástól kellő indok nélkül elzárkózó, passzív magatartással is megvalósulhat”.

A tanulmányok kapcsán két dolognak van jelentősége: a tanulmányok folyamatosságának és annak, hogy a tanulmányok alatt milyen minőségben tesz eleget a gyermek a tanulmányi kötelezettségének. Amennyiben a középfokú tanulmányok befejezését követően nem azonnal kezdi meg a felsőfokú tanulmányokat, akkor vizsgálni kell ennek az indokát, továbbá azt, hogy ez a gyermeknek felróható-e. Nem értékelhető a gyermek terhére, ha esetleg egészségügyi okokból nem tudta megkezdeni időben a felsőfokú tanulmányait. A Kúria több eseti döntésében foglalkozott a tanulmányok folyamatosságának kérdéskörével. A BH2003. 416. számú döntésében például azt fogalmazta meg, hogy „a többszörös iskolaváltoztatás, évismétlés a tanulmányok folyamatosságát megszakítja, így ilyen esetben a nagykorú gyermek tartásdíjra nem jogosult”. De a Pfv.II.21.320/2011/4. számú ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a nagykorú gyermek felsőfokú tanulmányok folytatására nem alkalmatlan, ha önhibáján kívül, a betegsége folytán nem tudta az adott félévet elvégezni a felsőfokú tanintézményben. A tanulmányok ettől még folyamatosnak tekinthetőek.

Végül a szülő nem köteles tartani nagykorú gyermekét, ha ezzel a szülő a saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné. Ezen szabály visszautal arra, hogy a tartásra jogosultak sorrendjében a kiskorú gyermek megelőzi a nagykorú gyermeket és mindenki mást is. Ha a tartásra kötelezendő szülő nem rendelkezik olyan jövedelmi, vagyoni viszonyokkal, hogy a kiskorú gyermeke tartásának – vagy saját maga – szükséges tartásának veszélyeztetése nélkül tartani lenne képes a nagykorú gyermeket, akkor erre nem kötelezhető. A Kúria a BH2011. 40. számú döntésében is kimondta, hogy „nem kötelezhető a szükséges tanulmányai miatt rászoruló nagykorú gyermekének tartására az, aki ezáltal saját szükséges tartását veszélyeztetné”.

 

A tartás időtartama

A Ptk. 209. § (1) bekezdése főszabályként kimondja, hogy a tartási kötelezettség határozatlan ideig áll fenn. Azonban mind a kiskorú gyermek esetén, mind a nagykorú gyermek esetén felállít egy törvényi maximumot arra nézve, hogy meddig tarthat igényt a jogosult tartásra.

A kiskorú gyermek esetén ez a gyermek 20. életéve azzal, hogy a nagykorúság – 18. életév – betöltése után is még középfokú tanulmányokat folytat.

A nagykorú gyermek esetén viszont a gyermek 25. életéve azzal, hogy rendkívül indokolt esetben kötelezhető a szülő a gyermek 25. életévének betöltését követően is. Ilyen rendkívül indokolt eset lehet ha a felsőfokú tanulmányait egészségügyi állapota miatt nem tudta időben megkezdeni vagy olyan középfokú iskolai tanulmányokat végzett, melyek hosszabb ideig tartanak az általános középfokú iskoláktól – nulladik év elvégzése miatt például – és ezért kezdi később a felsőfokú tanulmányait.

A Ptk. bár kiegészítő szabályként lehetőséget biztosít mindkét gyermek esetében arra, hogy a tartásdíjat határozott időre állapítsa meg a bíróság, azonban a bírói gyakorlat szerint erre a nagykorú gyermek esetén a gyermektartásdíjat nem határozatlan, hanem legtöbbször határozott időtartamra állapítja meg a bíróság, abból az alapvető megfontolásból, hogy nagykorú gyermektől elvárható, hogy a lehető legrövidebb idő alatt végezze el a felsőfokú tanulmányait. Ezt a Kúria több eseti döntésében is kimondta (BH2001. 228; BH2011. 338).

A tartás mértéke és a megállapításánál irányadó szempontok:

Mindkét gyermek esetében a tartás mértékét határozott összegben kell meghatározni. A Ptk. új szabályai már nem teszik lehetővé a gyermektartásdíjnak a kötelezett jövedelmének alapulvétele szerinti százalékos megállapítást, csakis a konkrét, határozott összegű megállapítást.

A tartás mértékének megállapításánál mindkét tartás esetében irányadó a jogosult – a gyermek –  indokolt szükségletei. Azonban a tartás mértékének megállapításánál irányadó további szempontok,  körülmények amelyeket figyelembe kell venni, már eltérőek.

Kiskorú gyermek esetén figyelembe kell venni mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyait, a szülők háztartásában lévő, eltartott más gyermekeket és azon gyermekeket, akikkel szemben tartási kötelezettség terheli. Továbbá amennyiben a gyermek saját jövedelemmel rendelkezik, ezen jövedelmet, valamint a gyermekkel kapcsolatban, a gyermek után járó gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat. Mindezek összevetése után a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25 százalékában kell a tartási kötelezettséget megállapítani. Az átlagos jövedelem megállapításánál a bíróság a kötelezett egy évi összes jövedelmét veszi figyelembe a kereset megindítását megelőző időszakra vonatkozóan.

A nagykorú gyermek esetén három fontos eltérés van. Az első, hogy vizsgálni kell a szülő teherbíró képességét, mivel ha saját szükséges tartását veszélyeztetné akkor nem lehet a nagykorú gyermek tartására kötelezni. Továbbá figyelembe kell venni a nagykorú gyermeknek a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat. Így tehát a gyermek által kapott ösztöndíjat a bíróságnak figyelembe kell venni a tartás mértékének meghatározásakor. Végül a nagykorú gyermek jövedelmét és vagyoni helyzetét is értékelni kell. Amennyiben a nagykorú gyermek a felsőfokú tanulmányai mellett munkát vállal, az ebből a tevékenységéből származó jövedelmet is értékelni kell.

Záró gondolatok

Mindkét szülőnek kötelessége gondoskodni gyermekéről, biztosítani neki a megfelelő tartást.

A gyermeket saját maga nevelő szülő - aki a szülői felügyeletet gyakorolja – ezt a gondoskodást, tartást természetben nyújtja a gyermeknek, míg a különélő szülő pénzben, gyermektartásdíj címén. A gyermektartás mindkét fajtájának a célja azonos, a tartásra szoruló gyermeknek biztosítani az őt megillető megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődést. A nagykorú gyermek tartásának szabályozása sok hasonlóságot mutat a kiskorú gyermek tartásával, de a gyermek életkora miatt számos eltérést, sajátosságot mutat. 

 

Kiskorú gyermek

Nagykorú gyermek

Rászorultság

Vélelmezni kell

Bizonyítandó

Szülő tartási kötelezettsége

Saját szükséges tartásának korlátozásával is.

Saját vagy kiskorú gyermeke tartását nem veszélyeztetheti.

 

Időtartam

Határozatlan időre jár, de lehetőség van határozott időre vagy feltétel bekövetkeztéig történő megállapításra. A gyermek maximum 20. éves koráig.

Határozatlan időre jár, de lehetőség van határozott időre vagy feltétel bekövetkeztéig történő megállapításra. A gyermek maximum 25. éves koráig.

Mértéke

Határozott összegben, a kötelezett egy éves átlagos jövedelmének 15-25 %-ban.

Határozott összegben.




Mérték megállapításánál irányadó szempontok

  • Gyermek indokolt szükségletei.
  • Mindkét szülő jövedelmi és vagyoni helyzete.
  • Gyermek saját jövedelme.
  • A gyermek után járó szociális és társadalombiztosítási ellátások.
  • Szülők háztartásában eltartott más gyermek és azon gyermekek akik után a szülőt tartási kötelezettség terheli.
  • Gyermek indokolt szükségletei.
  • Gyermek saját jövedelme és vagyona.
  • A tanulmányok folytatásához jogszabály által biztosított kedvezmények.
  • Szülők teherbíró képessége.

 

Dr. Jurkinya Richárd

 

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebookon is!

Képek: [1] [2] [3] [4] [5]

Hivatkozások:

[1] Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 16. cikk 3. pont.

[2] Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) L. cikk (1) bekezdés.

[3] A családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény preambulum.

[4] A családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény 9. § (2) bekezdés.

[5] A családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény 10. §.

[6] Dr. Bencza Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás. HVG-ORAC Lap –és Könyvkiadó. Budapest. 1998. 119. oldal.

[7] Dr. Bencza Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás. HVG-ORAC Lap –és Könyvkiadó. Budapest. 1998. 120. oldal.

[8] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:194. § (1) bekezdése.

[9] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:220. § (1) bekezdése.

[10] Dr. Fábián Ferenc – Dr. Sziebert Orsolya: Polgári jog III. Novissima Kiadó. 214. oldal.

[11] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:220. § (2) bekezdése.

[12] BH2001. 20.

[13] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:215. § (1) bekezdése.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gordius.blog.hu/api/trackback/id/tr3512436273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.