Füstbe ment terv

2017. november 09. 09:40 - Sziebig Orsolya Johanna

A klímaváltozás elleni küzdelem margójára

A globális környezeti problémákkal való küzdelemről mindennap olvashatunk, hallhatunk. Azonban a nemzetközi közösség egészen a 20. századig nem figyelt fel ezekre a jelenségekre és a valódi nemzetközi jogalkotás is csak az 1950-es évektől kezdődött meg a környezetjogban. Sajnos a legtöbb környezetvédelmi egyezmény túlságosan enyhe követelményeket támaszt annak érdekében, hogy a lehető legtöbb állam támogatását elnyerjék. Ez a megállapítás különösen igaz a klímaváltozás elleni küzdelem érdekében elfogadott megállapodásokra. Cikkemben a legfontosabb nemzetközi egyezményeket ismertetem, kiemelve a problémákat, kétségeket.

A klímaváltozás, mint környezeti probléma

U Thant, az ENSZ akkori főtitkára 1969-ben az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának 17. ülésszakán a következő szavakat intézte a nemzetközi közösséghez:

Az emberiség történelme során most első ízben vagyunk tanúi egy olyan világviszonylatú válság kibontakozásának, amely mind a fejlett, mind a fejlődő országokat érinti; az emberi környezet válságáról van szó. Ha a jelenlegi irányzatok továbbra is érvényesülnek, biztosra vehető, hogy veszélybe kerül az élet a földgolyónkon. Ezért sürgősen fel kell hívni a világ figyelmét azokra a problémákra, amelyek megakadályozhatják az emberiséget abban, hogy legmagasabb rendű törekvéseink megvalósulását lehetővé tevő környezetben éljen.”

Az azóta eltelt időszakban az ENSZ a globális környezeti problémák elleni harc valódi letéteményesévé vált. De pontosan mit is jelentenek a globális környezeti problémák? Az emberiségnek jelenleg több fronton kell küzdelmet vívnia olyan környezeti kihívásokkal, mint a például tengerszintek emelkedése, a sarkköri jégolvadás, a fajok kihalása, a biodiverzitás csökkenése, a szennyezés.

Az üvegházhatás dióhéjban

A globális felmelegedés, üvegházhatás és klímaváltozás kifejezéseket gyakran halljuk, azonban pontos jelentésüket kevesen ismerik.

Dióhéjban a globális felmelegedés azt a jelenséget takarja, amikor a Földfelszín közeli légrétegek és az óceánok átlaghőmérséklete emelkedik.

Napjainkra a Föld felszíni levegőjének globális átlaghőmérséklete 0,7-0,8 oC-kal emelkedett az utóbbi száz évben 2005-ig bezárólag. [1] Mind a mai napig vannak, akik tagadják a klímaváltozást és a globális felmelegedést. Ahogyan arról később még szó lesz, közéjük tartozik a jelenlegi amerikai elnök, Donald Trump is. Legfontosabb érvük, hogy emberi tevékenységgel nem lehet befolyásolni a Föld éghajlati tulajdonságait, valamint a Földön korábban is bekövetkezett már a klíma jelentős megváltozása. A Föld történetében valóban több alkalommal történt nagyobb lehűlés majd felmelegedés, a mai körülmények pedig egy 7 ezer évvel ezelőtti jégkorszak után alakultak ki. Azonban a napjainkban tapasztalható, felgyorsult és gyors ütemű változások egyértelműen az emberi tevékenységnek köszönhetőek. [2]

Az ipari forradalom a 18. században alapjaiban változtatta meg az emberek, a társadalom életét, de ezzel elindított egy olyan folyamatot is, amely a földi környezetet negatív irányba befolyásolta, és ez napjainkban is tart.

A motorizáció, a fosszilis energiahordozók használatának elterjedése, a túlfogyasztás, a globalizáció mind hozzájárultak a mai, katasztrófa-közeli helyzet kialakulásához. [3]

earth-1996528_640.jpg

Az üvegházhatás jelenségére először Jean Baptiste Fourier francia matematikus, fizikus figyelt fel, amikor a Föld hőmérsékletével kapcsolatosan végzett kísérleteket. Megfigyelte, hogy a légkör „lassítja” a hő távozását a felszínről, így melegebben tartja a bolygót annál, mint amilyen légkör nélkül lenne. Ez a megfigyelés vezetett a légköri üvegházhatás jelenség leírásához. [4] Az üvegházhatás alapvetően egy természetes jelenség, amely nélkül a földi élet elképzelhetetlen lenne, hiszen mintegy 30 oC-kal emeli meg a Föld átlaghőmérsékletét. Az üvegházhatás miatt a felszínről visszasugárzott hőenergia - amely hosszúhullámú infravörös sugárzás - egy része nem jut ki a légkörből, mert a benne található üvegházhatású gázok elnyelik. A legfőbb természetes üvegházhatású gázok a vízgőz (H2O), amely legnagyobb mértékben (36-66%) járul hozzá, a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4) és a dinitrogén-oxid (N2O), a fluorozott szénhidrogének és a kén-hexafluorid. [5]

Az atmoszférikus szén-dioxid-szint rekord mértékben emelkedett az elmúl egy-két évben. Egy kutatás nemrégiben 1750-től kezdődően vizsgálta a globális CO2 kibocsátást, és arra a megállapításra jutott, hogy jelenleg százszoros sebességgel gyarapszik a légkörben, mint a legutóbbi jégkorszak végén.

Ezt pedig egyértelműen a népességnövekedés, az erdőirtás, a mezőgazdasági termelés és az iparosodás okozza. [6]

Annak érdekében, hogy minél megbízhatóbb információk álljanak rendelkezésre a klímaváltozással kapcsolatosan, az ENSZ Környezeti Programja és a Meteorológiai Világszervezet 1988-ban létrehozta az Éghajlat-változási Kormányközi Testületet (IPCC Intergovernmental Panel on Climate Change). Ennek feladata, hogy többszörös szakértői kontroll alatt összefoglalja és rendszerezze a klímaváltozásra vonatkozó információkat,  megbízható jelentéseket közzétéve. Jelenleg a hatodik fordulóban dolgozik a Testület, a végleges jelentés 2018 októberére várható. [7]

Út az éghajlatváltozásról szóló keretegyezmény elfogadásáig

Bár a klímaváltozásra már sokkal hamarabb felfigyeltek, a nemzetközi közösség csupán az 1980-as évek második felétől kezdve foglalkozott a kérdéssel. Az ENSZ Közgyűlés ebben az időszakban két határozatában is foglalkozott a témakörrel. 1988-ban elfogadásra került „a globális klíma védelme az emberiség jelenlegi és következő generációinak”című határozat. Ebben kijelentették, hogy egyes tevékenységek hatással vannak a klímára és ezért az éghajlatváltozás az emberiség közös gondja. [8] Egy évvel később a Közgyűlés újra sürgette egy nemzetközi, éghajlatváltozással foglalkozó konferencia összehívását, valamint felhívta a figyelmet megfelelő finanszírozási háttér biztosítására is. [9]

A nemzetközi környezetvédelmi jog fejlődésében nagy szerepet kaptak az ENSZ keretében megrendezett konferenciák, ahol a környezetjog fontos forrását is képező nyilatkozatok, valamint egyéb dokumentumokat fogadtak el. Először 1972-ben, Stockholmban került megrendezésre az Emberi Környezetről címmel. Húsz évvel később Rio de Janeiro adott otthont a második konferenciának, amely a Környezetről és Fejlődésről szólt. Rióban több meghatározó jelenségű dokumentumot is elfogadtak, így a 27 elvből álló Riói Nyilatkozatot, az Agenda 21-et (Feladatok a 21. századra), a Nyilatkozatot az erdőkre vonatkozó elvekről, a Biológiai sokféleségről szóló egyezményt és a témánk szempontjából jelentőséggel bíró Éghajlatváltozásról szóló keretegyezményt. [10]

Mivel a keretegyezmények arra törekszenek, hogy a lehető legtöbb állam támogatását elnyerjék,  a meghatározott szabályok sokszor túlságosan általánosak, nem kikényszeríthetőek, valamint nem hordoznak valódi kötelezettségvállalást. Ezen túlmenően a keretegyezmények elfogadásának kedvez a környezeti kérdésekkel kapcsolatos tudományos és szakmai bizonytalanság. Vitathatatlan érdemük ugyanakkor, hogy elfogadásuk folyamata tárgyalóasztalhoz ülteti a feleket és megkötésük tudományos és politikai vitákat is lezárhat. A keretegyezmények szabályait a részes felek konferenciáján elfogadásra kerülő jegyzőkönyvek pontosítják, amelyek már ténylegesen kikényszeríthetők. [11]

Az Éghajlatváltozásról szóló keretegyezmény 1994-ben lépett hatályba (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC).

Fő célkitűzése az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának olyan szinten való tartása, amely az éghajlati rendszerre gyakorolt antropogén hatást megelőzi. 

A keretegyezmény a közös, de megkülönböztetett felelősség elvére épül, amely azt jelenti, hogy az egyes iparilag fejlett államok nagyobb mértékben járultak hozzá a környezeti problémák kialakulásához, így a küzdelemben is nagyobb részt kell vállalniuk. Másrészt a nemzetközi közösségen belül a fejlődő államok számára megkülönböztetett figyelmet kell biztosítani. A keretegyezményt aláíró államok vállalták, hogy az üvegházhatású gázokról, nemzeti politikákról és a legjobban alkalmazható gyakorlatokról információt gyűjtenek és azt elérhetővé teszik; valamint vállalták nemzeti stratégiák életbe léptetését, amelyek külön figyelmet szentelnek a fejlődő országok számára biztosítandó pénzügyi és szakmai segítségnyújtásnak. Az államok ezen túl együttműködnek az éghajlatváltozás következményeire való felkészülésben. [12]

climate-change-2063240_640.jpg

A Kiotói Jegyzőkönyv

A keretegyezmény rendelkezéseinek kiegészítésére több jegyzőkönyvet is elfogadtak. Ezek közül a legkiemelkedőbb az 1997-es Kiotói Jegyzőkönyv, amely azóta minden idők egyik legvitatottabb környezetjogi dokumentuma lett.

A Jegyzőkönyv arra kötelezi a megállapodást aláíró fejlett államokat, hogy jogilag előírt előirányzatok keretében korlátozzák vagy csökkentség az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Ez 2008-2012-ig, vagyis a kötelezettségvállalás időszakára nézve mindössze 5%-os csökkentést jelent, az 1990-es szinthez képest. Azonban a közös végrehajtás keretében egyes országok kedvezményeket is kaphatnak, ha más, fejlett államokban kibocsátást csökkentő programokat támogatnak. A tiszta fejlesztési mechanizmus erre a fejlődő államok esetében is lehetőséget biztosít. Továbbá az emissziókereskedelemnek köszönhetően az országoknak lehetősége van a kibocsátási előirányzatok eladására és vételére, így egyes nagyobb kibocsátó államok megvehetik más államok fel nem használt kibocsátási kvótáját. [13] A Jegyzőkönyv hatálybalépéséhez legalább az 1990-es CO2 kibocsátás 55%-át adó államoknak részes féllé kellett válnia. Az Amerikai Egyesült Államok 2001-ben bejelentette, hogy nem fog csatlakozni. Azonban miután az EU, Japán és Oroszország is részes féllé vált a Jegyzőkönyvben, az USA mégis csatlakozott. Így 2005-ben hatályba lépett a Kiotói Jegyzőkönyv.

Mivel az államok a hatálybalépés bizonytalansága miatt 2005-ig nem tettek lépéseket a Jegyzőkönyv rendelkezéseinek megvalósítása érdekében, az előirányzott kötelezettségvállalási időszak is csúszott. 

A rengeteg bizonytalanság miatt végül Kanada 2011-ben felmondta a Jegyzőkönyvet, más államok, mint Ausztrália, Izland vagy Új-Zéland pedig az előírások ellenére növelték a kibocsátásukat. Ma már Kína CO2 kibocsátása jelentősebb, mint az USA-é, így nélküle és a feltörekvő államok (Brazília, India) távolmaradásával nem lehet sikeres egy ilyen jellegű megállapodás. Napjainkra a legnagyobb kibocsátóvá vált államok az ún. BRIC államok: Brazília, Oroszország, India, Kína és a BASIC államok: Brazília, Dél-Afrika, India, Kína. A Kiotói Jegyzőkönyv vállalásai nem elegendőek, hiszen a kötelezettségek teljesítése esetén is 2020-ban mintegy 50 milliárd tonna szén-dioxid kerülne a légkörbe. A jelenlegi tudományos álláspont szerint a 2 oC-kal történő globális hőmérsékletemelkedés még nem okoz visszafordíthatatlan klímaváltozást. Ennek a szintnek a tartásához legfeljebb 44 milliárd tonna CO2 kibocsátás engedhető meg, a célok eléréséhez pedig 2050-re 20 milliárd tonnára kellene csökkenteni a kibocsátást. [14]

co2_kep_nasa.jpeg

Élet Kiotó után

2012-ben, mikor a Kiotói Jegyzőkönyv által előírt megvalósítási időszaknak meg kellett volna kezdődnie, a részes felek - a Keretegyezményhez kapcsolódó részes felek konferenciáján - elfogadták a Dohai Klímakaput. A Dohai Klímakapu célja a Kiotói Jegyzőkönyv által előírt kötelezettségvállalások bizonyos mérvű továbbvitele. A Kapu ellen Oroszország is tiltakozott, Kanada és Japán mellett. Így a Kiotói Jegyzőkönyv megvalósítási időszakának meghosszabbítása 2020-ig csupán az Európai Unió és Ausztrália vonatkozásában valósul meg. [15] A fordulópontot a 2015 decemberében összehívott Párizsi Klímakonferencia jelentette, amely egyben az ENSZ 21. klímacsúcsa volt. Ahogyan Angela Merkel német kancellár 2015-ben, a párizsi klíma-megállapodás elfogadása előtt mondta: "Meg kell egyeznünk egy, a nemzetközi jog által kötelező felülvizsgálati mechanizmusban, így ezt a századot ténylegesen hívhatjuk a szénmentesítés századának.

A párizsi megállapodás célként fogalmazza meg a 1,5 Celsius-fokos globális felmelegedési küszöbértéket. Mivel a dokumentum garanciákat nem tartalmaz a célkitűzések elérésére, így az egyes kormányokra még nagyobb felelősség hárul. [16]

A párizsi klíma-megállapodást 197 állam írta alá, amelyből a mai napon 169 állam már ratifikálta is azt. [17]

Konklúzió

A nemzetközi közösség már több évtizede foglalkozik a klímaváltozás kérdésével, valódi előrelépés azonban mindezidáig nem történt.

Bár az ENSZ keretében tartott klímakonferenciák lehetőséget adnak a tárgyalásra, egyezmények elfogadására, ezek nem találkoznak a valódi igényekkel, amelyek az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez szükségesek.

Amennyiben az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséről van szó, az államok egymásra mutogatása figyelhető meg. Az USA elsősorban a saját útját járja, gazdasági és társadalmi problémákra hivatkozva tagadja meg a kötelezettségek elfogadását, vagy azok teljesítését. A fejlődő államok, különösen India pedig az iparilag fejlett országokra, különösen az Egyesült Államokra hivatkozik, mikor a környezetszennyező technológiák telepítése mellet dönt. Úgy érvelnek, ha az iparilag fejlett államok sem tesznek lépéseket, akkor miért éppen a lemaradóaknak kellene élen járni a környezetvédelemben?

Mindeközben a szélsőséges időjárási jelenségek, a fokozódó vízhiány, a klímamenekültek számának gyarapodása mind arra mutatnak, hogy az éghajlatváltozás már érezteti a hatását. Amennyiben nem változtatunk, visszafordíthatatlan következményekkel kell szembenéznünk.

A klímaváltozás következményei közé tartoznak az extrém időjárás, mint a viharok és hőhullámok, szárazság, áradások, a tengerszint emelkedése, az ivóvíz-készletek csökkenése. Addig azonban, amíg az államok és vezetőik, különösen a nagy kibocsátók nem hajlandóak lépéseket tenni, nem fog érdemi változás történni. 2016-ban Donald Trump lett az USA elnöke, aki egyértelműen tagadja a klímaváltozást és már 2012-ben azt „Kína kitalációjaként” kommentálta Twitter oldalán. [18] A Trump adminisztráció szisztematikusan kezdte el felszámolni az Obama kormányzat alatt kialakított környezetvédelmi programokat. Így 2017 őszén a Clean Power Plan került össztűz alá, amely egy kulcsfontosságú program volt a klímaváltozás elleni küzdelemben. [19] Vezető beosztásba is hasonló gondolkodású személyeket választanak meg, így a Fehér Ház Környezeti Minőség Tanácsának élére Kathleen Hartnett-White került kinevezésre, aki többször kritizálta a klímaváltozást kutató testületet is és éghajlatváltozást tagadó kijelentéseket tett. [20]

Ezzel ellentétes tendenciaként, a 2006 óta legnagyobb kibocsátónak számító Kína, egyre jobban felismeri a környezetvédelem fontosságát, hiszen „Kína nem engedheti meg, hogy környezetileg gyenge állam” legyen. Így a kínai kormány speciális terveket készít a környezetvédelem kérdéskörében és a környezetvédelmi ipar is egyre szignifikánsabb növekedést mutat. [21]

A fentiekből tisztán látható a környezeti kérdésekre adott válaszok sokszínűsége, a vezető államok ellentétes magatartása, amelyet a kormányváltások is nagyban befolyásolnak. Az mindenképpen leszögezhető, hogy a Föld megóvása és a klímaváltozás elleni küzdelem globális összefogást igényel, amely megköveteli minden letéteményes elkötelezettségét és tenni akarását.

Sziebig Orsolya Johanna

Ha tetszett a cikk, kövess minket Facebookon is!

Képek: [1] [2] [3] [4] [5] [6]

Hivatkozások:

[1] Klímaváltozás, globális felmelegedés http://www.globalisfelmelegedes.info/diohejban

[2] Clima Change: How do we know? https://climate.nasa.gov/evidence/

[3] Causes of Climate Change https://19january2017snapshot.epa.gov/climate-change-science/causes-climate-change_.html

[4] Haszpra László: Egy adatsor, amely megváltoztatta a világot. Magyar Tudomány, 2008/11, 1359.

[5] Sárváry Attila: Környezetgazdaságtan, Debreceni Egyetem. 2011.

[6] Global atmospheric CO2 levels hit record high https://www.theguardian.com/environment/2017/oct/30/global-atmospheric-co2-levels-hit-record-high

[7] http://www.ipcc.ch/

[8] A/RES/43/53 Protection of global climate for present and future generations of mankind

[9] A/RES/44/207 Protection of global climate for present and future generations of mankind

[10] Kiss Ferenc: Fenntartható fejlődés http://www.nyf.hu/others/html/kornyezettud/megujulo/Fenntarthato%20fejlodes/Fenntarthato%20fejlodes.html

[11] Kende-Nagy-Sonnevend-Valki: Nemzetközi jog. Complex Kiadó, Budapest, 2014. pp. 420-421.

[12] Az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozásról szóló keretegyezménye, UNFCCC http://www.unis.unvienna.org/unis/hu/thematic_info_climate_change_unfccc.html

[13] Malcolm N. Shaw: Nemzetközi jog. Complex Kiadó, Budapest, 2008. pp. 708-709.

[14] Kende-Nagy-Sonnevend-Valki: Nemzetközi jog. p. 435.

[15] Kende-Nagy-Sonnevend-Valki: Nemzetközi jog. p. 437.

[16] Megszületetett a klímaegyezmény http://wwf.hu/klima_/2/______

[17] The Paris agreement http://unfccc.int/paris_agreement/items/9485.php

[18] https://www.cbsnews.com/pictures/wild-donald-trump-quotes/13/

[19] Lisa Friedman: Trump Takes a First Step Toward Scrapping Obama’s Global Warming Policy2017. október 04. https://www.nytimes.com/2017/10/04/climate/trump-climate-change.html

[20] Brady Dennis, Chris Mooney: Trump taps climate skeptic for top White House environmental post. 2017. október 13. https://www.washingtonpost.com/news/energy-environment/wp/2017/10/13/trump-taps-climate-skeptic-for-top-white-house-environmental-post/?utm_term=.9afbb1722cc3

[21] Feng Zhaokui: What China Is Doing to Clear the Air and Fight Climate Change https://www.huffingtonpost.com/feng-zhaokui/china-climate-change-fight_b_5798234.html

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gordius.blog.hu/api/trackback/id/tr9113182980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.