Az információs társadalom elterjedése nyomán alapjaiban változik meg az általunk ismert világ. A változások mértéke és gyorsasága megkérdőjelezhetetlen, amelynek egyik kétségkívüli mozgatórugója nem más, mint az internet. Az infokommunikációs technológiák és a világháló mindennapos használata a közismert pozitív hatások mellett azonban számos veszélyt is magában hordoz. A virtuális térben rejtőző fenyegetések a jogrendszerünk több területét érintik, így kiemelt szerephez jut a személyiségvédelem is. A közösségi oldalakon akár egy fénykép, bejegyzés vagy hozzászólás közzététele is elegendő lehet más(ok) személyiségi jogainak megsértéséhez, amellyel megnyílik az út a bírósági igényérvényesítéshez. 

Az „információs társadalom” kifejezés az 1960-as évekbeli Japánban látott először napvilágot, amely a tudás szerepét kívánta kiemelni a gazdaság és a társadalom működésében. Napjainkban már egy sokszorosan összetett, számos különböző részterülettel rendelkező globális jelenségről beszélhetünk. A hétköznapi ember számára elképzelhetetlen lenne a világ az okostelefonok, az internet vagy a közösségi média (pl.: Facebook, Instagram) használata nélkül, amelyek a modernkori társadalmak információéhségét hivatottak csillapítani. Tekintettel arra, hogy az eltérő dimenziókon túl a jelenség folyamatosan fejlődik, napról napra jut el újabb mérföldkövekhez, nehéz feladat egy konkrét fogalommal meghatározni:

mit is jelent pontosan az információs társadalom?

E kérdés megválaszolására a szociológia és a közgazdaságtan tudósai vállalkoztak először. A szociológia világából Murányi Béla definícióját hívom segítségül, miszerint egy „olyan új típusú társadalom, melyben az információs és telekommunikációs technológiák globális elterjedésének segítségével az emberiségnek új típusú életvitelre, magasabb minőségű életre, munkavégzésre, társadalomban betöltött szerepre van lehetősége.”[1]

További fontos tényező, hogy az információs társadalom kialakulása és jelenlegi működése (az elnevezésből is adódóan) az információn, pontosabban a tudáson nyugszik. Az információ létrehozása, megszerzése, felhasználása, közlése, tárolása, kezelése, védelme, megsemmisítése, illetve keresése iránti igény egyre fokozódik. A médiában gyakran emlegetett Big Data elv érvényesülése értelmében a 21. század „olaja” az adat lesz.[2] A már említett közgazdaságtan számára is alapvető tézis, hogy korunkban „az információ termelése, forgalmazása és alkalmazása a gazdaság és társadalom legfőbb erőforrásává válik.”[3]

Az információs társadalom egyik legfontosabb „terméke” és ezzel együtt legfőbb mozgatórugója: az internet. Az Eurostat vonatkozó adatai szerint az EU-28 országokban a rendszeres internethasználók, azaz a felmérést megelőző három hónapban átlagosan hetente legalább egyszer internetezők aránya a vizsgált 16-74 éves korosztályban 84% volt 2017-ben. A statisztikákból kitűnik továbbá, hogy a legelterjedtebb internetes tevékenységek

• az elektronikus levelezés,
• az interneten történő információkeresés,
• az online-olvasás,
• a közösségi média használata
• és az online bankszolgáltatások igénybevétele.[4]

Látható tehát, hogy az internet áthatja a mindennapi életünket: nem csupán az információs társadalom eredményeként felhalmozott óriási adathalmaz legnagyobb forrásaként, hanem egy könnyen elérhető és kezelhető kommunikációs csatornaként is szolgál. A világháló lehetőséget teremt arra, hogy barátainkkal, ismerőseinkkel vagy akár eddig ismeretlen személyekkel kommunikáljunk, kapcsolatot tartsunk.

A virtuális világ további előnyökkel is kecsegtet, hiszen számos alkotmányos alapjogunk gyakorlásának színhelyéül szolgál. A megfelelő korlátok között élhetünk az Alaptörvény által biztosított véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogunkkal, hangot adhatunk vallási, politikai, illetve lelkiismereti meggyőződésünknek. Koltay András szerint „az internet lényege azonban éppen a korábbi médiumokhoz képesti jóval demokratikusabb jellegéből fakad: gyakorlatilag bárki bármit közzétehet rajta, bárki működtethet rendszeresen frissülő tartalmú, tájékoztatásra irányuló honlapot, saját „internetes újság”-ot.”[5] A közösségi oldalakon szabadon alakíthatjuk ki felhasználói profilunkat, belátásunk szerint oszthatunk meg képeket, videókat, vagy tehetünk közzé bejegyzéseket aktuális életeseményeinkről, pillanatnyi hangulatunkról. Az említett funkcióknak köszönhetően az internet lehetőséget nyújt a személyiségünk kifejezésére egy megszólított célközönség előtt. Azáltal, hogy személyiségünket az általunk kívánt módon kifejezzük az interneten, személyiségi jogainkat gyakoroljuk. A bírói gyakorlat egységesen arra az álláspontra helyezkedik, hogy a személyiség jogi védelme az internet világára is kiterjed.

A rendszeres internethasználat a rengeteg előny mellett számos veszélyforrást is magában hordoz. Az egyik problémát az anonimitás jelenti: a közzétett bejegyzések, képek vagy videók gyakran nem, vagy csak nehezen beazonosítható személyektől származnak. További anomáliaként jelentkezik, hogy az internetes hálózatok globális méretben, határok nélkül és decentralizáltan működnek. („A technológia lényege a decentralizáltsága,… nincs közös centruma, nincs a rendszerben egy végső, központi szuperszámítógép  vagy program, amely az egész rendszert egy meghatározott központból irányítaná.”)[6] Mindezen körülményekből adódik, hogy az internet világában megvalósított személyiségi jogsértések esetén az érintett nyilvánosság mértékének a megállapítása (azaz hányan látták/láthatták a sérelmezett tartalmat, mennyi ideig volt elérhető) nehezen megválaszolható bizonyítási kérdés. Az eljáró bíróság a szankciók kiszabása esetén fogja „honorálni” a nagyobb mértékű nyilvánosságot (pl.: magasabb összegű sérelemdíj megfizetésére való kötelezés).

Az említett speciális tényezők együttesen eredményezik, hogy a későbbi bírósági igényérvényesítés jóval bonyolultabb lehet egy interneten megvalósuló személyiségi jogsérelem esetén, mintha a jogsértő magatartás kifejtésére nyomtatott sajtó útján vagy egy nagyobb közönség előtt megtartott beszéd során, élőszóban valósult volna meg.

Az internet világában kifejtett személyiségi jogsértést elszenvedő fél számára a legfontosabb kérdés, hogy

a sérelmezett kép, bejegyzés, hozzászólás vagy nyilvánosságra hozott személyes adat miként tüntethető el a világhálóról, lehetőség szerint a leggyorsabb úton.

Ezen kérdéshez kapcsolódóan szeretnék kitérni a felejtéshez való jogra, amely 2014. május 13-án látott napvilágot az Európai Unió Bírósága által meghozott „Google-ítéletben”. [7] A tényállás szerint egy spanyol állampolgár saját nevére keresve szembesült azzal, hogy a Google keresési találatok listáján elérhető két, rá nézve negatív tartalmú és idejétmúlt információkat tartalmazó közlemény egy internetes hírlap weboldalán. Ezt követően panaszt nyújtott be a spanyol adatvédelmi ügynökséghez a lap kiadója, valamint a Google Spain és a Google Inc. ellen. Az ügy hamarosan az illetékes spanyol bírósághoz került, amely az Európai Unió Bíróságától kérte az akkoriban hatályos uniós adatvédelmi irányelv értelmezését.

Az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy az internetes keresőmotorok működtetője felelős azon személyes adatok kezeléséért, amelyek egyéb források által közzétett honlapokon jelennek meg, ezért kötelezte a Google-t keresési találatok szűkítésére. Az ítélet nyomán megszületett a „Google-panasz” intézménye az Európai Unióban, amelynek köszönhetően magánszemélyként lehetőség nyílik a felejtéshez való jog egyéni érvényesítésére. Ezen panasz lényege, hogy

amennyiben egy uniós polgár bizonyos adattartalmat sértőnek, vagy valótlannak talál saját személyére nézve, úgy egy egyszerű eltávolítási kérelemmel fordulhat a Google illetékes leányvállalatához,

amely diszkrecionális, azaz egyéni mérlegelési jogkörben eljárva dönt a kérelemről. A vonatkozó statisztika nyomán nagyjából 2,4 millió kérelem került előterjesztésre 2014 óta, amelyeknek mindösszesen 43%-át hagyta jóvá a világcég. [8]

A felejtéshez való jog az Európai Unió jelenleg hatályos adatvédelmi rendeletében, a GDPR-ban is megjelenik. Fontos kiemelni azonban, hogy a jogosultság érvényesítése esetén nem a tényleges tartalom kerül törlésre az internetről, csupán az arra vonatkozó keresési találatok esnek korlátozás alá. Tekintettel arra, hogy a GDPR területi hatálya csak az Európai Unióra korlátozódik, a sérelmezett tartalom a világ más pontjairól továbbra is elérhető marad. [9]

Az információs társadalom folyamatos fejlődése, valamint az internet világa számos új kihívást tartogat a jövő jogászai számára. A szűkös határidők mellett jelentkező kérdésekre naprakész, továbbá nemzetközi szintű megoldásokban indokolt gondolkodni.

Árvai Gergő

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebookon is!

Képek:

[1]https://www.google.hu/search?q=anonymous+social+media&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwilvMWQve_eAhVCkSwKHYLaD8cQ_AUIDigB&biw=1242&bih=553#imgdii=DUwNvfP-QOiy5M:&imgrc=Hih0Vmwo5EXjEM
[2]https://www.google.hu/search?q=inform%C3%A1ci%C3%B3s+t%C3%A1rsadalom&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwialuvmtu_eAhUE3iwKHa--AAkQ_AUIDigB&biw=1242&bih=597#imgrc=NoJvViDOniHmOM
[3]https://www.google.hu/search?q=social+media&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwjJ4Li0ue_eAhVFCSwKHSHYD1wQ_AUIDigB&biw=1242&bih=553#imgdii=-dV2PB3E9eFmzM:&imgrc=hAmL-OLd-g8WIM
[4]https://www.google.hu/search?q=public+social+media&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwjXgtnJve_eAhXEhywKHUVGBwYQ_AUIDigB&biw=1242&bih=553#imgrc=zFguaw32u0JVhM
[5] https://www.bankinfosecurity.com/google-eu-fight-france-over-right-to-be-forgotten-a-11485

Források:

[1] Z. Karvalics László: Információs társadalom - mi az? Egy kifejezés jelentése, története és fogalomkörnyezete, in: Pintér Róbert (szerk.): Az információs társadalom. Az elmélettől a politikai gyakorlatig, Gondolat - Új Mandátum, Budapest, 2007, 34. p.
[2] https://piacesprofit.hu/infokom/a-21-szazad-olaja-a-big-data/
[3] http://old.sztaki.hu/~pbakonyi/bme_2011/IT_fogalma-2010.pdf
[4]https://ec.europa.eu/eurostat/documents/3217494/9309359/KS-EI-18-001-EN-N.pdf/0b8d8b94-541d-4d0c-b6a4-31a1f9939a75
[5] Koltay András: A szólásszabadság alapvonalai, Századvég Kiadó, 2009, Budapest, 358. p.
[6] Klein Tamás- Tóth András: Technológia jog – Robotjog – Cyberjog, Wolters Kluwer, Budapest, 2018, 224-225. p.
[7] C-131/12.
[8]https://blog.google/around-the-globe/google-europe/updating-our-right-be-forgotten-transparency-report/
[9] https://www.lawfareblog.com/google-france-forget-you-%E2%80%93-update-right-be-forgotten

A cikk a szerző Emberi Erőforrások Minisztériumának UNKP-18-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programja keretében folytatott kutatása során készült.