Magyarországon és a világ más pontjain is a nők kisebbségben vannak a büntetés-végrehajtási intézetekben, azonban ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy ne kellene nekik is szembenézniük a szexualitáshoz kapcsolódó problémákkal. Cikksorozatunk korábbi részeiben megismerkedhettetek, hogy a börtönben mi jellemzi a férfiak közötti szexualitást, illetve betekintést nyerhettetek a fiatalkorúakat érintő problémákba, illetve a börtönben lehetséges prostitúciós körökbe, továbbá a transznemű fogvatartottakat érintő problematikák körébe. Cikksorozatunk ezen részében pedig megismerkedhettek a nők közötti szexuális kapcsolatok tulajdonságaival.
Általánosságban megállapítható, hogy a női fogvatartottak börtönbe történő beilleszkedése nehezebb [1], valamint a fiatalkorú lányoknál nem található meg a fiúkra jellemző erőszakos szubkultúra[2].
Magyar viszonylatban becslések szerint a
a börtönben a nők 70-90% érintett a homoszexuális kapcsolatokban, azonban itt elsődlegesen az érzelem motiválja őket, és csak másodlagosan a szexualitás.
Ezek a kapcsolatok erőszak nélkül jönnek létre, udvarlás útján. Erőszak csak akkor figyelhető meg, ha a partner hűtlenkedett.[3]
A férfiakkal ellentétben a nőknél a kapcsolat fel nem vállalása elítélendő. Magyarországi viszonylatban a kinti családot is tájékoztatni kell arról, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben a női fogvatartottak milyen kapcsolatban vannak az intézeten belül más nőkkel, amely kötelező tájékoztatást az érzelmi kötődés indokolja[4].
Arra vonatkozóan nincs adat, hogy léteznének a nők között is prostitúciós kapcsolatok[5].
Ebben a témakörben is nagyon szűk körű szakirodalom áll rendelkezésre, így e résznél is Fiáth Titanilla Börtönkönyv c. művét vettem alapul, amelynek alapján az alábbi három kategóriát figyeltem meg a női szexuális kapcsolatokban.
Leszbikusok
A női büntetés-végrehajtási intézetekben megfigyelhetők leszbikus kapcsolatok, amelyekben
fontos a lelki kapcsolat és a szexualitás is.
Véleményem szerint ez a fajta kapcsolat nem hathat olyan károsan, hiszen a lelki kötődés a fontos, amely hozzásegítheti a fogvatartottat a környezet könnyebb elviseléséhez.
„Fiús lányok”
A magasabb státusz miatt vannak nők, akik „fiúsítják” magukat. A „fiús lány” kifejezés a fogvatartottak által használatos. Ők azok, akik az intézetben váltottak szerepet és kezdtek el férfiként viselkedni. Esetükben gyakori, hogy megverik a párjukat, mert valami olyat tettek, ami a „fiús lányoknak” nem megfelelő, mint például rosszul főztek, vagy mostak, esetleg kettesben maradtak egy másik „fiús lánnyal”. A benti szabályok szerint
a „fiús lány” kizárólagos joga az erőszak.
Azonban nem mindenki gondolkodik így, egyesek szerint gyengeség egy nőt megütni. A „fiús lány” a magasabb státusza miatt, valamint, ha a párja gondoskodik róla – ha érzelmileg kötődik hozzá –, a csomagok nyújtotta előnyökből is ő részesül.
Egy nőnek nem szabad „férfi” partnerét a nyakánál lentebb megérinteni, valamint a „fiús lányok” nem vetkőznek le partnereik előtt. Szégyenként határozzák meg azt, ha egy „fiús lányt” a partnere „megcsinál”, azaz kézzel, orálisan vagy bármilyen más módon kielégíti, ugyanis a testük éppen azért lesz férfiként meghatározható, mert érinthetetlen. A „fiús lányok” pedig bármilyen módon örömet okozhatnak partnereiknek. A „fiús lányok” is kielégülnek szex közben, de csak fejben, ugyanis a partnernek okozott öröm elégíti ki őket.
Felmerül a kérdés, hogy az ilyen szintű kapcsolat rombolhatja-e a büntetés-végrehajtási rendszert. Erre én azt a választ adnám, hogy részben igen, mivel a fogvatartottak között konfliktus-helyzetek adódhatnak e kapcsolatok vagy státuszok miatt. Jelen helyzetben is megjelenik azonban, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben újabb bűncselekmények valósulhatnak meg a bántalmazás kapcsán, így bármely testi épséget, illetve emberi méltóságot sértő bűncselekmény.
Kérdés itt az is, hogy az a nő, aki szerepet vált, utána hogyan tudja feldolgozni a vele történteket. Fiáth beszámol egy esetről, mikor egy női fogvatartott próbált „fiús lány” lenni, ugyanis megjelent esetében a férfidominancia utáni sóvárgás, miután egy „fiús lány” megütötte. Ebben az esetben a női fogvatartott néhány napig nem sminkelte magát és szoknya helyett nadrágot hordott, valamint viselkedésében is próbált férfi lenni, azonban a személyisége miatt nem tudott azonosulni ezzel a szereppel. [6].
A vizsgálódásom során egy esettel találkoztam, amely kis részében, de kapcsolódik a szexualitáshoz, miszerint egy fogvatartott nőt „a társai rendszeresen inzultálták, megszégyenítették, ellopták pelenkáját, egymásnak dobálták, arra kényszerítve a lányt, hogy fedetlen alsótesttel rohanjon az egyik társától a másikig”[7].
Transzneműek
A női fogvatartottak körében is vannak transzneműek, és itt is megjelenik az a tendencia, hogy az a női fogvatartott, aki egy transzszexuális személlyel létesít kapcsolatot, nem nevezhető leszbikusnak, hiszen nem egy nővel létesít kapcsolatot. A magukat férfiként definiálók férfiasan öltözködnek, tehát lezser nadrágban, bő ingben járnak, hajukat kopaszra vágatják, férfi illatszereket használnak, és törekednek a minél férfiasabb testalkat kialakítására. Az ő férfi mivoltukat a társaik elismerik, valamint ők a kinti életben is férfiként éltek[8].
Megoldási javaslatok
Mivel a nőkre vonatkozó szakirodalom különösen szűk körű, így az általam feltárt problémák köre is elenyésző. Véleményem szerint itt is az elhelyezés problematikáját kellene feloldani úgy, mint azt a férfiaknál kifejtettem. A transzneműeket férfi fogvatartási intézetben úgy lenne szükséges elhelyezni, hogy más olyan fogvatartottal ne tudjanak érintkezni, elkerülve ezzel a szexuális visszaéléseket.
Nemzetközi kitekintés
A következő részben a nők szexualitásához kapcsolódó külföldi tanulmányok ismertetésére kerül sor. Elöljáróban megállapítható, hogy
a nők számára nehéz a szexualitás kifejezése a börtönön belül.[9]
Az UNODC Handbook on prisoners with special needs című kézikönyve kifejti, hogy a vélt vagy valós szexuális irányultság egy tényező, ami a női fogvatartottak esetében sokkal valószínűbben tesz valakit a szexuális bántalmazások célpontjává a börtönökben. A dokumentumban ismertetett tanulmány azt vonta le következtetésül, hogy egynegyede biszexuális vagy leszbikus volt azoknak a női fogvatartottaknak, akiket három amerikai börtönben megerőszakoltak,. Az UNODC kézikönyve arról számolt be, hogy biszexuális vagy leszbikus fogvatartottakat férfiakkal közös zárkában helyeztek el, mert visszautasították a börtönszemélyzettel való szexuális kapcsolatot. A leszbikus nőket férfi egységekben helyezhetnek el, és lehetővé tehetik azt, hogy más férfi fogvatartottak és a személyzet számára is láthatók legyenek, ide értve a zuhanyzást és mosdóhasználatot is[10]. Nálunk az elkülönítési szabályok megfelelő betartása mellett, ilyen eset nem fordulhat elő[11].
Egy másik angol nyelvű tanulmány szerint a nők közötti szexuális magatartás 5 tipológiai modellbe sorolható: elfojtott szexualitás, autoerotizmus, igazi homoszexualitás, szituációs homoszexualitás, szexuális erőszak.[12]
- Elfojtott szexualitás: Ez a legkevésbé agresszív jellegű szexualitás. A fogvatartás alatt e típus alá tartozó nők nem vesznek részt szexuális jellegű cselekményekben, vagy végeznek önkielégítést.
- Autoerotizmus: Az e csoportba tartozó személyek szexualitása sem agresszív jellegű, hiszen ők csak önkielégítést végeznek.
- Igazi homoszexualitás: Az egyén már a bebörtönzése előtt magát homoszexuálisként határozta meg, és ezen irányultsága kitart a börtön előtti és utáni időszakra nézve is. Csak akkor okoz bajt, ha a kapcsolatát kizsákmányolás jellemzi.
- Szituációs homoszexualitás: Az egyén homoszexuális viselkedést tanúsít, részben a bebörtönzés hatására. Ez a típus szintén csak akkor okoz bajt, ha a kapcsolatát kizsákmányolás jellemzi.
- Szexuális erőszak: Ennek három fajtáját különböztetjük meg:
- a manipulációst, aki a szexuális szolgáltatásokkal kereskedik;
- a beleegyezőt, aki vonakodva, de belemegy szexuális kapcsolatokba más fogvatartottakkal. Erre a belegyezésre sor kerülhet félelemből, biztonság iránti igényből vagy a védelem érdekében, hogy ne váljon szexuális erőszak áldozatává;
- a szexuális kényszerítés esetét, amikor az érintett személy hallgatólagos, vagy nyílt nyomás hatására vesz részt szexuális kapcsolatokban, így szexuális zaklatásban, szexuális erőszakban. Az agresszivitásukat tekintve egyre erőszakosabbak és fenyegetőek[13].
A Commission on Sex in Prison (Angliában a Howard League for Penal Reform által felállított független bizottság, amelynek célja, hogy fokozza a tudatosságot a börtönökben történő szexuális kapcsolatok vonatkozásában, akár megegyezésen alapulnak, akár erőszakon; továbbiakban: Bizottság) által folytatott kutatás a nőkkel kapcsolatban az alábbi megállapításokat tette.
A beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatok vonatkozásában előfordulnak olyanok, amelynek célja, hogy a
szexuális szolgáltatásért cserébe az egyének különböző javakhoz jussanak.
A nők közötti kapcsolatok azonban – ellentétben a férfiakkal – leginkább érzelmi kötődésen alapulnak. Az ilyen kapcsolatban részt vevők többsége úgy gondolja, hogy ez egy valódi kapcsolat és csak néhányan nyilatkoztak úgy, hogy ez csak egy kis támogatás annak érdekében, hogy ne legyenek egyedül, figyeljenek rájuk, valamint, hogy szeretettnek érezzék magukat és foglalkozzanak velük. A Bizottság megállapította, hogy az ilyen kapcsolatban élő fogvatartottak mentális egészsége kevésbé romlott, így a börtönártalmakat jobban tudták elviselni.
A kényszerítésen alapuló kapcsolatok vonatkozásában konkrét bizonyíték nincs arról, hogy erőszak merült volna fel abban az időszakban, amikor a kutatást végezték. Volt olyan eset, amely arra engedett következtetni – de nem kizárólagosan, hogy két nő között erőszakon alapuló kapcsolat állt fenn. Azonban fontos, hogy
nem feltétlenül választhatók el egymástól teljesen a beleegyezésen alapuló és az erőszakon alapuló kapcsolatok,
mert a beleegyezésen alapuló kapcsolatok is tartalmazhatnak erőszakos elemeket, amelyek az idő folytán megváltoznak. A kapcsolatok egészségtelenek lehetnek, ha a másik félben kontroll vagy erős függés alakul ki. Az ilyen függő státuszban lévő személyek valamikor a fogvatartás után is abuzív kapcsolatra lépnek. Ajánlásként fogalmazza meg a Bizottság, hogy a személyzet nagyobb odafigyelése szükséges. Fontos, hogy jelentsék a bántalmazó kapcsolatokat, és lépjenek fel ellene. A megfelelő felismerés és kezelés biztosítása érdekében emellett szükséges oktatás biztosítása a személyzet számára[14].
E részhez kapcsolódóan is következtetésként vonható le, hogy hazai viszonylatban nem vizsgálják a nők közötti szexuális kapcsolatokat. Jóllehet, Magyarországon a nők a börtönnépesség 7,4%-át adják [15], azonban ezen százalék ellenére is fontos lenne a nők speciális helyzetével kiemeltebben foglalkozni.
 |
AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA ÚNKP-ÚNKP-16-2 KÓDSZÁMÚ ÚJ NEMZETI KIVÁLÓSÁG PROGRAMJÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT |
[1]Várnagy-Tóth Mariann: Női elítéltek börtönkörnyezetben. Belügyi Szemle 2014/2. 52.p.
[2]Boros János - Csetneky László: Börtönpszichológia. Rejtjel Kiadó, Budapest 2000. 92.p.
[3]Uo. 107. p.
[4]Fiáth Titanilla: Börtönkönyv. Kulturális antropológia a rácsok mögött. Háttér Kiadó, Budapest 2012. 112.p.
[5]Uo. 119.p.
[6]Uo. 107-110. p.
[7]Fliegauf Gergely: Fiatalkorú fogvatartottak a börtönben: Kognitív és kriminálpszichológiai megfontolások. Belügyi Szemle 2014/2. 49.p.
[8]Fiáth 2012 106.p.
[9]Maeve, M. K.: The social construction of love and sexuality in a woman’s prison. Advances in Nursing Science, 21, 1999. 46. p.
[10]UNODC: Handbook on Prisoners with Special Needs. United Nations, New York, 2009.108. p.
[11]Lásd: 2013. évi CCXL. törvény 99.§ (1) bek. b)
[12] Angela Pardue – Bruce A. Arrigo – Daniel S. Murphy: Sex and Sexuality in Women’s Prisons: A Preliminary Typological Investigation. The Prison Journal, 2011. 282. p
[13]Uo. 289-290. p.
[14]Commission in Sex in Prison: Women is prison: Coercive and Consensual sex. 2016. 2-6.p
[15]Börtönstatisztikai Szemle 2016/2. 4. p
