„A vadon és a vadvilág további létezése fontos az emberek életének minőségéhez."
Jim Fowler
Napjainkban mind többet hallunk a biodiverzitás csökkenéséről, az őserdők pusztításáról és a fajok pusztulásáról – utóbbiakról olvashattatok előző, vadvilággal kapcsolatos cikkemben. Azonban, ha mélyebbre ásunk a témában, fontos megvizsgálni a nálunk még kevésbé ismert „wildlife crime” jelenséget, amelyet a magyar nyelvre leginkább a „vadvilági bűnözés” fogalmaként ültetik át a vonatkozó források.
Fajok eltűnése
A fajok eltűnésének két legfőbb okának tekinthetjük a természetes élőhelyek pusztítását és a fajok genetikai sokszínűségének csökkenését (amely voltaképpen a biodiverzitás csökkenésének egyik típusa). Másrészt az emberi tevékenységek sorozata, mint a túlhalászás, túlvadászat, túlhasználat, járultak hozzá ahhoz, hogy ma minden öt fajból egyet kihalással fenyegetettként kell számon tartani. A veszélyben lévő fajok katalógusának tekinthetjük az IUCN (International Union for Conservation of Nature) vörös listáját (The Red List), amely hét fokozatba sorolja az egyes fajokat: kipusztult (extinct), természetben kipusztult (extinct in wild), kipusztulással veszélyeztetett (critically endangered), veszélyeztetett (endangered), sebezhető (vulnerable), közeli veszélyeztetettség (near threatened) és legkevésbé érintett (least concerned). A lista jelenleg mintegy 79 ezer fajt tartalmaz. [1]
A vadvilág védelmében
A vadvilág megőrzésének kérdése már több évtizede foglalkoztatja a nemzetközi közösséget és ennek a harcnak a részeként, és mondhatni kezdő lépésként, került elfogadásra a CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora – Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről), 1973-ban. Az Egyezményt Magyarországon a 2003. évi XXXII. törvény hirdette ki. A CITES kifejezetten azon fajokra koncentrál, amelyeket érint vagy érinthet a nemzetközi kereskedelem, így tulajdonképpen keret jellegű normákat határoz meg, amelyeket a tagállami szinten szabályozni kell az egyezményben részes államoknak.
Az Egyezmény VIII. cikke „A részes felek által foganatosítandó intézkedések" között előírja, hogy „a Részes Feleknek megfelelő intézkedéseket kell tenniük az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtására és a példányoknak e rendelkezések megszegésével történő kereskedelme megtiltására”, így „az ilyen példányok kereskedelmének vagy birtoklásának vagy mindkettőnek hátrányos jogkövetkezményekkel való sújtására”. A részes felek által ténylegesen alkalmazott hátrányos jogkövetkezmények a pénzbüntetéstől az akár négy éves börtönbüntetésig terjednek – így az nem minden esetben minősül bűncselekménynek – és négy évnél súlyosabb börtönbüntetést csupán a részes felek körülbelül 30 százaléka ír elő. [2] A magyar büntetőjogban a természetkárosítás tényállása nyújtja a természet védelmére vonatkozó „legerősebb” felelősségi formát. [3]
Amennyiben a vadvilági bűnözés elleni nemzetközi összefogás legfontosabb szerveit vizsgáljuk, mindenképpen meg kell említeni a 2010 novemberében létrehozott ICCWC-t (The International Consortiumon Combating Wildlife Crime).
Az ICCWC a következő öt kormányközi nemzetközi szervezet munkáját koordinálja a vadvilági bűnözés elleni minél hatékonyabb küzdelem érdekében: a CITES Titkárság, az INTERPOL, a UNODC, a Világbank és a Vámügyi Világszervezet. Az összefogás fő célja, hogy regionális, nemzeti és nemzetközi szinten megerősítse az igazságszolgáltatási szervezetrendszert és összehangolt támogatást nyújtson a vadvilági bűnözés elleni harc érdekében. [7]
Látható, hogy a vadvilági bűnözés leküzdésének számos letéteményese van és egyértelmű nemzetközi összefogás áll a háttérben. A küzdelem fontossága vitathatatlan, hiszen a vadvilág megőrzése iránti nemzetközi harc immáron elmúlt öt évtizedében még sohasem látott mértékben tört előre a bűnözés.
A vadvilági termékekkel folytatott illegális kereskedelem növekedése a főként Ázsiában mutatkozó igénnyel magyarázható, elsősorban elefántcsontra, orrszarvúszarvra és tigris termékekre.
Jelenleg a világpiacon az orrszarvúszarvnak magasabb az értéke, mint az aranynak és a szarvakat 25000-40000 USD kilogrammonkénti áron hozzák feketén forgalomba. A magyarázat egyszerű; egyes ázsiai országokban továbbra is hisznek a fenti állatokból készült termékek gyógyító hatásában, míg a közelmúltban elterjedt azok rákgyógyító hatásáról szóló híreknek köszönhetően (amelyre egy vietnámi politikus saját gyógyulásáról tett beszámolója is ráerősített) megnövekedett az igény a vadvilági termékek iránt. Természetesen a vadvilági termékek mindig is vonzók voltak bizonyos társadalmi réteg számára és a társadalmi rang kifejezésének tekintik egy-egy elefántcsontból faragott szobor vagy elefántláb asztalka beszerzését. [4]
A vadvilági termékekkel folytatott illegális kereskedelem jelenleg az ötödik (egyes források szerint már harmadik) legprofitábilisabb tiltott kereskedelmi tevékenységnek minősül, éves szinten mintegy 10 milliárd USD forgalommal. A tevékenység sikere abban rejlik, hogy sokszor más illegális tevékenységek pl. fegyvervásárlás finanszírozására használjak fel az így megkeresett összeget, illetve „kis kockázat-nagy haszon” tevékenységnek minősül. Utóbbi azt jelenti, hogy az illegális kereskedelmet folytató csoportok kihasználják a rendszer réseit, amelyek főként a korrupt nemzeti hatóságok félrenézéséből, a CITES kikényszerítésének hiányosságaiból és a felelősségre vonás alacsony mértékéből adódnak. [5]
Vadvilági bűnözés
Az eddigiekben többször utaltam a vadvilági bűnözésre, azonban nem határoztam meg fogalmat, pontosan mit is értünk alatta. Ennek egyetlen oka, hogy egységesen elfogadott nemzetközi definícióról nem beszélhetünk, amely a szabályozás újabb hézagjának tekinthető. A fogalom megalkotására több út is rendelkezésre áll. Ha nemzetközi színtérről haladunk, a CITES a részes felek számára előírt büntetési kötelezettséggel még mindig fontos kiindulási alap, valamint a hazai listákon szereplő fajok kereskedelmének szigorú engedélyezési rendszere kölcsönös védelmet biztosít. Ugyanakkor az ENSZ keretében elfogadásra került a United Nations Convention against Transnational Organized Crime (Organized Crime Convention), amelyet hazánkban a 2006. évi CI. törvény hirdetett ki.
Az egyezmény nem utal a vadvilági bűnözésre, azonban a nemzetközi szervezett bűnözés profi bűnöző csoportjai és a vadvilági bűnözés között vitathatatlan kapcsolat létezik.
Utóbbiak minden olyan általános jellemzővel bírnak, amelyek általában jellemzői a szervezett bűnözői csoportoknak, mint a tevékenység állandósága, a korrupció és az erőszakosságra való hajlam. [6] A nemzetközi összefogásban részt vevő egyes szervezetek általában külön csoportot működtetnek a vadvilággal kapcsolatos tevékenységek tekintetében. Ezek általában külön is alkotnak fogalmat a vadvilági bűnözés definiálására, de nagy vonalakban mint ugyanarra a két építőelemre támaszkodik: vadvilág alatt értendő az állat- és növényvilág minden faja és bűnözésnek minősül minden olyan tevékenység, amely ellentétes a természeti erőforrások védelmére és azok kihasználásának,valamint használatának igazgatására alkotott nemzeti jogszabályokkal és rendelkezésekkel. [7]
Harcban állunk
„Protecting biodiversity for its own sake has not worked…” Az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy a vadvilág védelme önmagában, az emberektől, a közösségtől elválasztott, különálló szektorként nem lehet hatékony. Természetesen hasznos és szükséges lenne egységes fogalmi rendszer kidolgozása, a jelenlegi egyezmények kiegészítése és hatékonyabb kikényszerítése,
de az emberek gondolkodásmódjának megváltozása nélkül ez pusztán örökös szélmalomharc.
Remélhetően az eddig példátlan nemzetközi összefogás eredményeként még gyermekeink is gyönyörködhetnek a vadvilág megannyi szépségében, és nem pusztán fényképeken, filmeken csodálhatják meg az egykor volt világot. Mind többen állnak e nemes harc mögé, így Malajziában az imámok mecsetekben hirdetik a vadvilág védelmét, hisz „a Koránban több szakasz is foglalkozik az emberek felelősségével környezetük és a vadvilág iránt.” Mindeközben az orvvadászatnak köszönhetően a maláj tigrisek populációja az 50 évvel ezelőtti 3000 egyedről mintegy 500-ra csökkent. A végső konklúzió legyen annak tudatosítása, hogy mind felelősök vagyunk, hiszen „nem csak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem talán sokkal nagyobb felelősség terhelhet azért, amit kellő tájékozottság hiányában elmulasztunk.” (Horn Artúr)
Sziebig Orsolya Johanna
Ha tetszett a cikk, kövess minket Facebookon is!
Hivatkozások:
[1] Endangered Species: http://www.nationalgeographic.org/encyclopedia/endangered-species/
[2] A UNODC felmérése alapján:
https://www.unodc.org/documents/data-and-analysis/wildlife/WLC16_Chapter_1.pdf
[3] Metzger Szilvia: A természetkárosítás bűncselekmény értelmezése. Acta Scientiarum Socialium, Szám 32 (2010)
[4] Az orrszarvú szarva az élet kulcsa? http://wwf.hu/archivum/2010ev/24/az-orrszarvu-szarva-az-elet-kulcsa
[5] STOP Wildlife Crime https://www.worldwildlife.org/pages/stop-wildlife-crime
[6] Bővebben: Mara E. Zimmerman: The Black Market for Wildlife: Combating Transnational Crime in the Illegal Wildlife Trade in: 36 Vand J. Transnat’l L. 1657-1690 2003.
[7] What is wildlifecrime? https://cites.org/eng/prog/iccwc/crime.php
