Számtalanszor szembesülhetünk azzal, amikor rendőri intézkedés alá kerül valaki, illetve akár kerültünk mi is. A legtöbb emberben az állami büntető- és rendfenntartó hatalom megtestesítőjeként jelenik meg a rendőrség, illetve az éppen szolgálatban lévő rendőr, vagy hivatalnok intézkedése, munkájának elvégzése. Sokszor merül fel bennünk a kérdés, hogy vajon jogszerű-e, amit tesz a rendőr vagy a hatóság, illetve hogy nekem, vagy a más embernek, akivel szemben intézkednek, mire kell figyelnie, illetve mit kellene tennie.
Érdekes ambivalencia az, amikor egy bizonyos szituációban a rendőrökre, a rendőrségre, a „megmentőként”, a „hősként”, vagy a „mindenképp szükségesként” tekintünk, mely jó ha van, és abban az adott helyzetben intézkedjen és tegye a dolgát. Ez általában a minket személyesen kellemetlenül, hátrányosan érintő, vagy általunk észlelt kellemetlen szituációknál van így. Ebben az esetben a rendőrség és a rendőrök az állampolgár szemében a „jó oldalon” állnak.
A másik eset ennek a szöges ellentéte, amikor mi, vagy a nekünk szimpatikus egyén tesz valami olyat, vagy nekünk van szükségünk valamilyen cselekvés lefolytatására, ami egyébként rendőri intézkedést vonhat maga után. Ekkor a rendőröket nem szeretnénk a közelünkben látni, és ha intézkedni kezdenek, végtelenül barátságtalan reakciók és gondolatok veszik őket körül az állampolgár részéről.
A fenti két kategória alapvetően abban az esetben tekinthető érvényesnek, amikor jogszerű intézkedés történik, ennek megfelelően most is azokat az eseteket fogjuk körbejárni, amikor az intézkedés jogszerű, illetve helytálló – ha anyagi jogilag nem is, eljárásjogilag mindenképpen – ezért a leírt reakciók is a jogszerűség keretén belül kívánnak iránymutatást, bővebb ismereteket adni azoknak, akik találkoznak a szabálysértési eljárással. Jogszerűtlen intézkedéssel szemben ugyanis egyéb lehetőségek is nyitva állnak a szabálysértési eljárás által biztosított jogorvoslatokon túl.
Milyen eljárásokat különböztetünk meg?
A 2012. évi II. törvény (továbbiakban Szabs. tv.)[1] tartalmazza a szabálysértési anyagi jogot, az eljárásra, valamint az ehhez kapcsolódó nyilvántartási rendszer vezetésére vonatkozó szabályokat. Ez a jogterület korábban nem volt egységes kódexben szabályozva, és igazából most se minden található meg itt, azonban jóval több, mint 2012-t megelőzően.
Jelen írás címéhez hűen nem kívánok kitérni arra, hogy milyen szervek milyen típusú szabálysértések esetén járhatnak el, mivel ez egy külön tanulmányt magába foglalna. Röviden összefoglalva:
szabálysértésekkel kapcsolatos munkát végezhet a közterület-felügyelet, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a rendőrség, valamint a járási és kerületi hivatalok.[2] A szabálysértések észlelése, és a feljelentések megtétele leggyakrabban a rendőrség, vagy más rendőri szerv (például a közterület-felügyelet, büntetés-végrehajtás) intézkedése során történik.
A laikus állampolgárok számára is általában ez a legegyértelműbb, köztudatnak megfelelő ismeret.
A szabálysértésekkel kapcsolatos felelősségre vonási eljárásban alapvetően két utat különböztetünk meg:
- az egyik a helyszíni felelősségre vonás,
- a másik a feljelentés alapján lefolytatott eljárás.
A helyszíni eljárás
A helyszíni felelősségre vonás jóval szélesebb körű lehet, mint a feljelentés alapján történő eljárás. A helyszíni felelősségre vonásra (helyszíni bírság kiszabása) a jogszabályban megjelölt szervek jogosultak. A jogszabály különbséget tesz olyan szabálysértések között, melyek elzárással (legsúlyosabb szabálysértési büntetés) is, illetve, melyek csak közérdekű munkával, vagy pénzbírsággal sújthatóak.[3] A büntetések mellett intézkedések alkalmazására is lehetőség van minden szabálysértés elkövetése esetén.[4]
A helyszíni bírság kiszabása során a rendőrség bármilyen szabálysértés miatt kiszabhat helyszíni bírságot. Más szervek csak a jogszabály által megjelölt szabálysértések esetén.[5] A helyszíni bírságolás lényege, hogy amennyiben az elkövető elfogadja a hatóság által észlelt, illetve a helyszínen – ez általában tettenéréssel párosul – megállapított történeti tényállást, és elismeri a szabálysértés elkövetését, úgy a hatóság által helyben meghatározott bírság megfizetésének vállalásával az ügy lezártnak tekintendő. Ebben az esetben a hatóság kitölt egy helyszíni bírság nyomtatványt, mely egyben a hivatalos határozat és egy kvázi helyszíni jegyzőkönyv szerepét is magába foglalja. A helyszíni bírság – annak elfogadása esetén – az aláírásokkal jogerős, így annak megtámadására csak rendkívüli jogorvoslatok útján van lehetőség.[6]
Vizsgáljuk meg a „klasszikus” helyszíni bírságolás során lezajló történéseket. Azért említjük „klasszikusként”, mert kis eltérésekkel más lehetőségek is vannak helyszíni intézkedésre, amikre itt most nem térünk ki.[7]
Amikor a hatóság hatáskörrel és illetékességgel rendelkező embere megállítja az embert akár gyalogosan, akár gépjárművel, vagy nem gépi meghajtású járművel közlekedve, először a hivatalos azonosításokat követően valószínűleg megkérdezi az elkövetőtől, hogy „Tudja-e, miért állítottam meg?” vagy valami hasonló kérdéssel kívánja kideríteni, hogy egyáltalán tisztában van-e azzal, hogy szabálysértést, vagy legalábbis valamilyen jogellenes tevékenységet követett el.
Itt fontos megemlíteni, hogy a személyes interakcióval járó intézkedés során
nagyon lényeges kérdés, hogy milyen viselkedést, kommunikációt folytat le az elkövető az intézkedő hatóság embereivel.
Nem elhanyagolható tény, hogy az intézkedő hatóság nevében eljáró személy is ember. „Érző lény”, hogy ilyen banalitással éljünk. Éppen ezért, akármennyire is próbál semleges maradni, a tiszteletlen, ellenséges magatartás ellenérzéseket fog benne kiváltani, ami azt eredményezheti, hogy a részére biztosított méltányossági jogkörében szigorúbb elbánásban fogja részesíteni az elkövetőt. Közérthetően ez annyit jelent, hogy bizony „vastagabban fog majd a tolla”. Sokan tartják jogosnak a felháborodásukat, hiszen mégiscsak kellemetlen egy ilyen intézkedés, és ezt sokan nem tudják nyugodt lelki állapottal kezelni. Leggyakrabban éppen azért, mert tudják, hogy valóban nem voltak épp szabályszerűek, a problémának inkább azt tartják, hogy „lebuktak”, és ez okozza valójában a bennük feltámadó feszültséget. Mindenesetre fontos kiemelni, hogy amennyiben az elkövető együttműködő, nagyobb valószínűséggel billen a mérleg(elési jogkör) „nyelve” a mi irányunkba.
A helyszíni bírság kiszabásának alapfeltétele, hogy az elkövető elismerje a szabálysértést.[8] Ez is lehet önmagában egy taktikai lépés eszköze, hiszen az elismerés hiánya – ahogy az a későbbiekben kifejtésre kerül – feljelentést, és hosszas eljárást vonhat maga után, mely időbe és pénzbe kerül. Így érdemes elgondolkodni, hogy megéri-e elindulni ezen az úton, vagy elfogadni a gyors lezárását az ügynek, akkor is, ha egyébként támadható lenne a hatóság helyszínen előadott jogi álláspontja. Természetesen, amennyiben az elkövetőnek meggyőződése van saját igazáról, akkor ne habozzon belemenni a hosszadalmasabb eljárásba. Amennyiben viszont érezhető, hogy van igazság a hatóság által előadottakban, akkor érdemes elfogadni a helyszíni bírságot, tekintettel arra, hogy a bírság összege ezen esetekben jóval kisebb. Részben az eljárás gyorsasága, és a hatósággal való együttműködés folytán, részben pedig önmagában a jogszabály által meghatározottan.[9]
Fontos azonban, hogy a helyszíni intézkedés során a hatóság eljáró tagjának pontos tájékoztatást kell adni a helyszíni bírság és a feljelentés alapján lefolytatott eljárás közötti különbségről.[10] Az elkövetőnek tehát tisztában kell lennie azzal, hogy melyik eljárás milyen eredménnyel zárulhat, hogy megfontoltan tudjon dönteni a saját érdekének leginkább megfelelő eljárási mód kiválasztásáról. A helyszíni bírság összege ötezer forinttól, ötvenezer forintig terjedhet, hat hónapon belüli ismételt elkövetés esetén hetvenezer forintig.[11] Feljelentés folytán lefolytatott szabálysértési eljárás esetén ez az összeg jóval magasabb lehet. Ugyanakkor – ha a helyszíni bírságot választja az elkövető a helyszínen – az elismeréssel a döntés jogerőssé válik, így az aláírt helyszíni bírságot követően nagyon ritka az az eset, mikor a fentebb említett rendkívüli jogorvoslat keretében történő visszavonásra lehetőség van. A helyszíni bírság kiszabása esetén az elkövető egy csekkszelvényt kap, illetve újabban bizonyos esetekben elektronikus úton is lehetőség van a befizetésre. Fontos, hogy a helyszínen készpénz-mozgás nem történhet, így
amennyiben az intézkedő hatóság tagja készpénzt kíván átvenni az intézkedés alá vont személytől, azonnal gyanússá kell váljon számára a szituáció, tekintettel arra, hogy készpénz átvételére a helyszínen a hatóság tagjainak lehetősége nincs. Ez a korrupció megakadályozására és visszaszorítására létrehozott intézkedés.
Összefoglalva tehát a fentieket: a helyszíni bírság elfogadása jogilag elismerést jelent, a helyszínen nyomtatvány kitöltésével és aláírásával jár, mely ezt követően jogerős, jogorvoslatra ezzel kapcsolatban lehetőség a fentebb említetteken kívül nincs. A befizetés nem készpénzzel a helyszínen történik, hanem banki átutalással, vagy csekkszelvényen a postán. Alapvetően a helyszíni bírság egy gyorsított, egyszerűsített eljárást jelent, alacsonyabb bírságösszeggel.
A feljelentés folytán lezajló eljárás
A szabálysértési eljárás másik formája a feljelentés megtételéhez köthető. Itt ismételten két esetet különböztetünk meg, ugyanis más az eljárás rendje abban az esetben, ha szabálysértési elzárással[12], és más, ha szabálysértési elzárással nem büntethető[13] szabálysértés elkövetéséről van szó. Helyszíni bírságot az arra jogosult szervek elzárással is büntethető szabálysértés miatt is kiszabhatnak. Ha azonban ezt nem teszik meg, vagy ha meg is tennék, az elkövető nem ismeri el a szabálysértés elkövetését, akkor – és itt jelentkezik a különbség – az elzárással is sújtható szabálysértések esetén a feljelentés megtételét követően az illetékes rendőrség (ez esetben csak rendőrség járhat el) előkészítő eljárást[14] folytat le. Az előkészítő eljárás a büntetőeljárásból ismert nyomozási eljáráshoz hasonlítható. Ez a tényállás feltárását, bizonyítási eszközök beszerzését, az elkövető beazonosítását foglalja magában. Ezt követően ezekben az ügyekben csak a bíróság jogosult döntést hozni. Ennek eredményeként, az előkészítő eljárás lefolytatását követően – ha annak a jogszabályban meghatározott egyéb akadálya nincs – a rendőrség megküldi az iratokat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság részére.[15] A bíróság ezt követően a rá érvényes részletszabályok alapján az ügyet tárgyaláson, illetve tárgyaláson kívül bírálja el.[16]
Ebben a cikkben a feljelentés folytán kialakuló másik eljárási „úttal” kívánunk részletesebben foglalkozni. Abban az esetben, ha az elkövetett szabálysértés nem sújtható elzárással is, és helyszíni bírság kiszabására a fentiek miatt nincs mód, szintén feljelentés megtételére kerül sor. Ilyenkor a feljelentés megküldésre kerül az adott szabálysértés elbírálására hatáskörrel rendelkező szervhez.
Főszabály szerint ez az elkövető lakóhelye szerint illetékes általános szabálysértési hatóság, a járási, vagy kerületi hivatal.
A szabálysértési törvény külön, a szabálysértéseknél megjelöli azt a szervet, mely annak elkövetésénél eljárni köteles. Amennyiben ezt nem teszi, úgy a fentiek alapján illetékes járási, kerületi hivatal jár el.
Különösen gyakori szabálysértések a közlekedési szabálysértések, melyek elkövetése során a rendőrség jogosult eljárni.[17] Egy állampolgár leggyakrabban ezekkel találkozik. Továbbá a fiatalok körében nem ritka a csendháborítás, köztisztasági szabálysértés, szeszesital-árusítás, -kiszolgálás és -fogyasztás tilalmának megszegése szabálysértés sem. Részletesen ezekkel, és anyagi jogi vonzatukkal más tanulmány keretében foglalkozunk.
A feljelentés megtételét követően – ha nem elzárással sújtható szabálysértés elkövetéséről van szó – a hatáskörrel rendelkező hatóság bizonyítást fog lefolytatni. Amennyiben a tényállás egyszerű, és a feljelentés megtételével minden szükséges bizonyíték rendelkezésre áll, a szabálysértési hatóság döntést hoz. Ebben az esetben – anélkül, hogy meg kellett volna jelennie a rendőrségen – az elkövető postai úton kapja meg a határozatot a cselekménye vonatkozásában.
Sok ember ilyenkor meglepődik, hogy „mégis milyen jogon” volt képes az ő álláspontjának megismerése nélkül dönteni a hatóság. Ehhez azonban joga van, mindössze közérdekű munka büntetést nem alkalmazhat.
Ugyanúgy, ahogy viszont joga van az elkövetőnek vagy képviselőjének a határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül (ez nap, nem munkanap, erre külön figyelni kell) kérni a meghallgatását. Ebben az esetben a határozat nem emelkedik jogerőre, az eljárás folytatódik, immáron majd rendőrségi idézéssel, mivel a meghallgatásunkra – kérelmünk alapján – sor fog kerülni.
Az elkövető meghallgatására sor kerülhet akkor is, ha a szabálysértési hatóság a feljelentés, és az azzal együtt rendelkezésre álló bizonyítékokon túl további bizonyítékok beszerzését látja szükségesnek. Ilyen esetben nem valószínű, hogy az elkövető meghallgatása nélkül döntést hozna.
A meghallgatás után – amennyiben a határozat kézbesítését követően az elkövető, vagy képviselője kérte a meghallgatást – a szabálysértési hatóság a korábbi határozatát visszavonja, és új határozatot hoz. A gyakorlatban azonban ez nem jelent nagy eltérést a korábbi döntéstől. Ilyenkor nagy általánosságban visszavonják a korábbi – meghallgatási kérelem előtt meghozott – határozatot, és meghozzák újra ugyanazzal a tartalommal az újat, szinte szó szerint. Kiegészítve természetesen a meghallgatás során történtekkel.
Az eljárás eredményeként két kimenetele lehet a szabálysértési döntésnek: a szabálysértési hatóság vagy megszünteti az eljárást, vagy felelősségre von. A hatóság az eljárást megszünteti – többek között – akkor, ha nem látja kétséget kizáróan bizonyítottnak az elkövetést, az elkövető kilétét, és ennek meghatározására nem is lát esélyt, vagy ha a cselekmény nem szabálysértés,[18] illetve ha megállapítja a felelősséget, akkor büntetést szab ki, vagy intézkedést alkalmaz. Az intézkedések és a büntetések különböző súlyúak lehetnek. A pénzbírság, és a közérdekű munka büntetésnek minősül, tehát ebben az esetben ezek lehetnek a legsúlyosabbak.[19]
Ezt a határozatot – ahogy minden hatósági iratot, mely kézbesítésének valamilyen jogi kötőereje van – postai úton, tértivevénnyel kapja meg az elkövető. Ha bizonyítási eljárás lefolytatására került sor, vagy kérelem alapján az elkövető meghallgatásra sor került, a szabálysértési határozat külön tájékoztat egy újabb jogorvoslati lehetőségről, a kifogás intézményéről.[20]
Mi a kifogás jelentősége?
A kifogás előterjesztésére nyolc nap (nem munkanap) áll rendelkezésre a határozat közlésétől számítva. A kifogást annál a szabálysértési hatóságnál kell benyújtani, amelyik a határozatot hozta, és érdemes külön megjelölni a beadványban, hogy kifogásként kérik azt kezelni. Ez azért előnyös, mert akkor mindenképp elkerülhető, hogy más jogi hatályú iratként kerüljön elbírálásra, vagy vizsgálatra. Amennyiben az elkövető kicsúszik a nyolc napos határidőből, és ez önhibáján kívül történt, úgy érdemes az elkésetten benyújtott kifogással együtt rögtön egy igazolási kérelmet [21] is beadni, amiben valószínűsíteni kell, hogy miért nem volt betartható a nyolc napos határidő. Ezt érdemes okiratokkal, vagy egyéb bizonyítékokkal alátámasztani. Ennek hiányában egy elkésett kifogást a szabálysértési hatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, és meg se küldi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak.[22]
A kifogást a bíróság bírálja el. Fontos kiemelni, hogy ez nem jelenti automatikusan azt, hogy az ügyben tárgyalás tartására is sor kerül.
Sokan esnek abba a tévhitbe, hogy az ügyük mindenképpen tárgyalásra kerül, ez azonban nem igaz. Amennyiben az elkövető tárgyalást szeretne ügyében, úgy azt kifejezetten kérnie kell a kifogást tartalmazó beadványában.[23] Ha ezt nem teszi meg, a bíróságnak joga van azt tárgyaláson kívül, az iratok alapján elbírálni.[24]
Ez sok elkövetőnek okoz meglepetést, amikor várva az idézést, egy ügydöntő határozatot kapnak. A bíróság egyébként erre irányuló kérelem nélkül is jogosult tárgyalást tartani, ha szükségesnek látja, azonban ez a központi régióban a nagy ügyteherre tekintettel viszonylag ritkán fordul elő.[25]
Röviden összefoglalva a szabálysértési eljárás a fentiek szerinti két formában alakulhat ki a leggyakrabban. Sok részletszabály, illetve részterület van, ami kimaradt a vizsgálatból, azonban általánosságban a fentiek ismerete elég ahhoz, hogy az első reakciók létrejöttéig senki ne vesszen el a jog útvesztőiben. Önmagában a szabálysértések nem számítanak különösen nagy társadalomra veszélyességű cselekményeknek, azonban pont ezen okból az emberek viszonylag gyakran futnak bele egy-egy ilyen cselekmény elkövetésébe. A szabálysértések elkövetése kapcsán leírhatatlanul nagy a látencia, hiszen önmagában egy cigarettacsikk eldobása is szabálysértés. Ugyanakkor nem árt, ha tisztában vannak az elkövetők azzal, hogy mi vár rájuk, ha mégis abban a „megtiszteltetésben” részesülnek, hogy a hatóság az ő szabálysértésükre figyel fel.
Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebookon is!
Képek forrása: itt, itt és itt.
Hivatkozások:
[1] A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény.
[2] Szabs. tv. 38. § (1), (2) és (3) bekezdés.
[3] Szabs. tv. 7. § (1) bekezdés.
[4] Szabs. tv. 8. § (1) bekezdés (járművezetéstől eltiltás, elkobzás, kitiltás, figyelmeztetés).
[5] Szabs. tv. 39. § (1) és (2) bekezdés.
[6] Szabs. tv. 83/A. Helyszíni bírságolás hivatalbóli és kérelemre történő felülvizsgálata.
[7] Szabs. tv. 84., 84/A és 85. fejezetek.
[8] Szabs. tv. 99. § (1) bekezdés.
[9] 63/2012. (IV. 02.) Korm. rendelet az egyes közlekedési szabálysértések miatt alkalmazandó szabálysértési pénzbírság, illetve helyszíni bírság kötelező mértékéről, valamint a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvénnyel összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról.
[10] Szabs. tv. 99. § (3) bekezdés.
[11] Szabs. tv. 99. § (2) bekezdés.
[12] Szabs. tv. XXIII. Fejezet.
[13] Minden más, a Szabs. tv-ben nevesített szabálysértés a XXIII. Fejezeten kívül.
[14] Szabs. tv. 117. §.
[15] Szabs. tv. 117. § (5) bekezdés.
[16] Szabs. tv. 118. § (1) bekezdés és 119. § (1) bekezdés.
[17] Szabs. tv. 229. §.
[18] Szabs. tv. 83. § (1) bekezdés.
[19] Jelen tanulmány nem tér ki a bíróság hatáskörébe tartozó súlyosabb szabálysértésekre, melyek a fenti büntetéseken túl szabálysértési elzárás büntetéssel is sújthatóak, és végrehajtásuk a büntetés-végrehajtás keretein belül történik. Ennek megfelelően itt ez nem kerül említésre.
[20] Szabs. tv. 105-106. §.
[21] Szabs. tv. 85-86. §.
[22] Szabs. tv. 106. § (1) bekezdés.
[23] Szabs. tv. 105. § (2) bekezdés.
[24] Szabs. tv. 109. §.
[25] Szabs. tv. 110. §.
